04.11 A nincstelenség sérültjei
"Nem szükséges elmenniük; adjatok nekik ti enni" (Mt 14,16).
"Nem szükséges elmenniük; adjatok nekik ti enni" (Mt 14,16).
Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem.
Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott.
Néhány évvel ezelőtt egy fiatalember munkát keresett. Megkereste egy favágó csoport munkavezetőjét, és megkérdezte, hogy volna-e szükségük munkásra. - Attól függ - válaszolta a munkavezető. - Nézzük meg, hogy megy a favágás!
A fiatalember odalépett egy nagy fához, és nagy szakértelemmel kivágta. A munkavezető meg volt lepődve, és felkiáltott: „Hétfőn kezdheted is!"
Az engedékeny szülőt sem szereti jobban a gyereke! A gyerek lelki egyensúlyát a szeretet és a következetesség alapozza meg. Egy gyerek felnő akkor is, ha nem neveljük, de milyen ember lesz belőle? A mai szülők nagy része a nélkül nőtt fel, hogy a helyes családképe kialakult volna. Vagy azért, mert csonka családban éltek, vagy pedig a szüleik ahelyett, hogy elegendő időt töltöttek volna velük, mindent rájuk hagytak és elhalmozták őket, amivel csak tudták. Az így felnőtt szülők milyen nevelési elveket tesznek magukévá?
Egy ember talált egy éjjeli pávaszem-gubót, és hazavitte, hogy megfigyelhesse, hogyan bújik elő a pillangó a gubóból. Egy napon megjelent a bábon egy kis nyílás. Az ember órákon keresztül nézte, hogyan kínlódik a lepke, hogy átpréselje testét a szűk nyíláson. Idővel úgy tűnt, hogy nem képes tovább küzdeni. Emberünknek az volt az érzése, hogy a lepke már minden tőle telhetőt megtett a kijutásért, de itt elakadt.