Salamon fia rossz tanácsot követett, amelyről a 2Krón 10-ben, uralkodását jó elvekre alapozta, amelyről a 11. fejezetben, és nem sikerült fenntartania az ígéretes indulást, erről pedig a 12. fejezetben olvashatunk. Azonban az uralkodásának kezdetén bekövetkezett szerencsétlenség után jött három jó esztendő, 11,17. Ebben a periódusban három tényező járult hozzá megerősödéséhez.
EZ a fejezet teljesen az igehirdetésről szól, és egyúttal az isteni tervezésről, mert rávilágít számunkra a mindenható Istenre, „aki mindent az Ő akaratjának tanácsából cselekszik" (Ef 1,11). Az üldözésben (ApCsel 8,1-4), Samáriában (5-25) és a pusztában (26-40), Istennek célja van népe érdekében.
"Isten... különböző időkben és különféle módon beszélt a múltban az atyákhoz a próféták által", Zsid 1,1. Amikor Isten az éjszaka csendjében szólt a kis Sámuelhez, azért tette, hogy újra kijelentse gondolatait Izráelnek, emberi eszközön keresztül. Sámuelnek ebbe a szerepbe való belenövekedése röviden van feljegyezve. "És megtudta egész Izráel... hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett... mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által. És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben", 1Sám 3,19-4,1.
Könnyen lehetne úgy gondolni Jeftére, (a) mint valamiféle megkeseredett emberre, aki vitatkozik testvéreivel, és az Isten népe közti vezető szerepre számított; (b) mint meggondolatlan emberre, aki kockáztatta lányát egy meggondolatlan esküvel; vagy (c) mint kemény emberre, aki irgalmatlanul használta kardját testvérei ellen. Talán ez a rövid bírói életszakasz (hat év) a kudarc jele - mégis, ugyanaz a Szent Szellem, aki ezt a feljegyzést adta nekünk, Jeftét a hit hősei közé helyezi a Zsid 11,32-ben, aki ott egyike a mindössze négy megnevezett bírónak.
PÉTER JOBB halász volt, mint kardforgató. Amikor odacsapott Malkushoz egy karddal, csak egy fület sikerült levágnia, nem egy fejet (51. v.).
JÉZUS ÉS tanítványai egyik reggel korán elhagyták Betániát. A friss, tavaszi levegőben az Úr megéhezett. Az út mentén egy magányos fügefa nőtt a sziklás talajban. Nem volt fügeérés ideje, de a fa, amelyet lombok borítottak, felkeltette a figyelmét. Jól ismert dolog, hogy a fügefa lombjai a gyümölcsöt követően bontakoznak ki. Ez a fa idő előtt hozta elő lombjait, azt ígérve, hogy alatta gyümölcs van.
MIKEÁS utolsó felhívása a nép magatartása ellen szól. Formája olyan, mint valami törvényszerű peré, 6,1. Elfáradtak Isten mellett! Pedig Ő megszabadította őket, megváltotta őket, gondoskodott róluk, 6,4, és védelmezte Őket, 6,5. Felszólítja őket, hogy emlékezzenek vissza Bálám gonosz tanácsára, és az ezt követő törvényszegésre Sittimnél, 4Móz 25; 31,16. Aztán emlékezzenek az Ő nagy kegyelmére Gilgálnál, Józs 5,9. Ilymódon sok igaz cselekedetet vitt végbe értük, Mik 6,5b. Akár az Ő népéről, akár Bálákról van szó a 6,6-7-ben, a tévelygés és az elv fennmarad.
JEREMIÁS TÁMADÁSBA lendült. Az Úr Igéje jött hozzá, és megmondta neki nemcsak azt, hogy mit mondjon, hanem azt is, hogy hol. Álljon az Úr házának ajtajába, 7,2. Támadta a nép templomba vetett bizakodását, mintha az szellemi biztonságot jelentene. Vö. Izráel korábbi bizakodásával a szövetségládával kapcsolatosan, 1Sám 4,3. Ez a zavaró mozzanat nagyon súlyos megvilágításba helyezi Júda bűnét. Úgy van leírva, mint szellemi „paráználkodás", Jer 3,8; 5,7.
A FEJEZET IZRÁELLEL kezdődik egy asszony képében, aki elvált a férjétől hűtlenség következtében. Most fizetésképtelen. De ez mindennek csak az egyik oldala. Ő a bűnös és nem kapott válólevelet. Ez Izráel állapota a testté lételkor, 2. v.
Mielőtt szó lenne a Szolga önkéntes alárendeléséről Atyja akaratának, emlékeztet bennünket óriási teremtő hatalmára, 2-3. v. Miközben megalázkodásában Szolga volt, ugyanakkor Ő volt a Fiú az Istenség minden tulajdonságával.
BÖLCSESSÉG KIÁLT a szabadban, az úton, a városba vivő kapuknál, ahol áramlik a tömeg, 1-3. v. és ez az, ahol az evangéliumot is hirdetni kell. Az emberek fiaihoz szól, 4-5. v. és jeles dolgokat akar mondani, 6-9. v. Szavai valóban felbecsülhetetlenül értékesek, 10-11. v.; minthogy anyagi egyenértékük nincs, nem vásárolhatóak meg. A bölcsesség maga jobb, mint az arany és ezüst, igazságra vezet, meggazdagítja azt, aki szereti, 21. v. és az örökkévalóságból jön, 22-29. v.