lelkész
A kisvonat zakatolva futott az éjszakában a hegyek között. Iszonyatos zsúfoltságban szorongtam anyám mellett, és azon töprengtem, hogy elmondjam-e neki, ami a szívemet nyomja. Tübingenben várt rám, ahol teológiát tanultam, s most együtt utaztunk hazafelé. Végül összeszedtem a bátorságomat.
Bizonyára mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember...
Engem az élet nagy, sötét mélységekbe is dobott. Ültem náci börtönökben a hitemért.
Voltak órák, amikor azt gondoltam: még egy lépés, és benn vagyok az őrület sötét birodalmában, ahonnan nincs visszaút. És akkor jött Jézus! Minden elrendeződött. Bizonyságát adhatom.
Átéltem egy estét a fogházban, amikor elszabadult a pokol.
Wilhelm Busch sok könyvet írt. Minden írása mély, eleven hitét, Isten- és emberszeretetét tükrözi. Mint tapasztalt lelkigondozó mindig közvetlenül és személyesen szólítja meg az embert. "Jézus a mi sorsunk" című evangelizációs előadásait tartalmazó könyvét már több nyelvre lefordították, eredeti nyelvén milliós példányszámban terjedt el. Üzenete minden emberhez szól, mert valóban: JÉZUS A MI SORSUNK! (102 oldal/A4)
Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.
- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.
- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!
Elővettem egy vadonatúj, borkötésű Újtestamentumot:
- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.
Az ajánlat nagyon csábító volt.
Azután hetekig nem láttam a fiatalembert.
Egyszer csak megint megjelent.
- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?
Nagyon komolyan felelt:
'Hogy engedheti meg Isten mindezt?' 'Káin és Ábel testvérek voltak. Káin agyonütötte Ábelt. Honnan vette Káin a feleségét?' Az egyik legkedveltebb szólam: 'Lelkész úr, ön mindig Jézusról beszél. Ez fantasztikus! Hiszen így teljesen mindegy, hogy milyen vallású valaki. Fő dolog, hogy az ember tisztelje a Magasságost, a Láthatatlant.' (Részlet Wilhelm Bush: Jézus a mi sorsunk c.könyvéből)
Bizonyára mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember és milyen üres az élet. Egyszerre megérzik: 'Nekem hiányzik valami! De mi?' ( Részlet Wilhelm Bush: Jézus a mi sorsunk c.könyvéből)