ITT TIMÓTEUS szellemi leszármazása van megadva, mert nemcsak nagyanyjáról, Loisról, valamint anyjáról, Eunikéről tudjuk meg, hogy bennük képmutatás nélküli hit lakozott (5. v.), hanem Pál úgy nevezi, hogy „az én szeretett fiam (gyermekem)" (2. v.). Timóteus megtért, és azután Pál hatása alatt szolgált. Pál valóban különösen vonzódott ehhez a fiatalemberhez; magányában szüntelenül imádkozott érte, nagyon vágyott látni őt.
PÁLNAK a Timóteushoz írt második levele nagyon drága lesz számunkra, amikor eszünkbe jut, hogy ezek az apostol utolsó szavai, amelyek fel vannak jegyezve a Szentírásban. Pál első fogsága alatt beszélhetett arról, hogy kívánt „elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb" (Fil 1,23), de ennek a levélnek a végén ezt olvassuk: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott" (2Tim 4,6).
PÁL EZT a levelet azzal fejezi be, hogy újra megerősíti Timóteusnak adott megbízását, és ezt Isten jelenlétében teszi, Aki az élet fenntartója annak minden formájában, az az erőforrás, amelyből minden élet származik, valamint Krisztus Jézus jelenlétében, Aki Ember voltának idejében tökéletes hűséget mutatott Poncius Pilátus előtti bizonyságtételében. Ennek a szakasznak a hangneme és elrendezése folytán világos, hogy az apostol azt akarta, hogy Timóteus ezt a felelősséget szigorú megbízásnak tekintse, amelyet meg kell tartania az Úr Jézus Krisztus megjelenéséig.
A 6. FEJEZET általános témája: „Hogyan élvezzük az életet?" Pál nagyon teljes életet élt, az élet megtapasztalásainak egész skáláján végigment. Ismert fogságot, megkorbácsolást, hajótörést, szűkölködést, megkövezést, és megtapasztalta az emberi érzelmek tartományát egyik szélsőségtől a másikig. Mégis, szenvedéseinek nagysága ellenére megtérés utáni életét szent öröm és szellemi elragadtatás töltötte be.
A MAI fő téma a vénekkel foglalkozik, vagyis azokkal, akik felelősek a vezetésért, irányításért és ellenőrzésért a helyi gyülekezetben. A tegnapi szakaszban megfigyeltük az özvegyasszonyok négy csoportját, most pedig a vénekről mutat be három csoportot:
(1.) Vének, akik a vezetést végzik.
(2.) Vének, akik a vezetést jól végzik.
(3.) Vének, akik jól irányítanak, az Igének pedig tanítói.
MEGKÜLÖNBÖZTETÉSEK és ELTÉRÉSEK képezik az 5. fejezet lényegi mondanivalóját is, amelyek arra emlékeztetnek, hogy a keresztyénség az igazságnak olyan rendszere, amely befolyásolni akarja kapcsolatainkat és magatartásunkat itt lent, ahogyan azt napi életünkben megoldjuk. Kétségtelenül mennyei elhívású emberek vagyunk, akik örök mennyei dicsőségre vannak szánva. De amíg ebben a világban vagyunk, figyelmet kell szentelnünk földi viszonyainkra.
EBBEN a fejezetben további szembeállított alapelvek vannak. A 3. fejezet záró szakaszában a kegyesség titkára történő utalás után most a gonosz lelkek tanításaira (törvényszegésre) figyelmeztet. Az ellentétet már az első versben szereplő pedig szó bevezeti, és micsoda meghökkentő ellentét van itt!
A GYÜLEKEZETI felügyelet dolgát követően a 3. fejezet záró része a gyülekezetben való magatartással foglalkozik. „Ezeket írom néked,... hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában" (14-15. v.). Ez a mondat magában foglal minden keresztyént, és nem korlátozódik Timóteusra, sem pedig a felvigyázókra és diakónusokra, valamint azok feleségeire. Az a tudat, hogy Isten házában vagyunk, végezze el bennünk, hogy kellő tisztelettel viselkedjünk, mivel az élő Isten Gyülekezete ellentéte a holt bálványok házának.
A 3. FEJEZET Isten házának témáját vezeti be. Magatartásunknak Isten házában, a gyülekezetben meg kell felelnie azoknak az erkölcsi és szellemi jellegzetességeknek, amelyek illőek Isten e földi lakhelyének szentségéhez. Ebben a mai igeszakaszban nemcsak az Isten házában való magatartás, hanem a ház felügyelete a téma. Isten háza a Gyülekezet előképe, ami azt hangsúlyozza, hogy ez az a szféra, ahol Isten uralkodik. Ez az Ő háza; és elvárja, hogy akaratának engedelmeskedjenek, és az Ő rendjét saját házában betartsák.
AZ 1-7. VERSBEN azt látjuk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk a külső világban lévőkkel; most, a 8-15. versben azzal foglalkozunk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk azokkal, akik belül, a gyülekezetben vannak.Világosan meg vannak különböztetve a férfiak és nők, ami a gyülekezetben betöltött helyzetüket és funkciójukat illeti. A teremtésben meghatározott isteni rendhez következetesen ragaszkodni kell a gyülekezetben is.