11.18 Szabadulás a fogságból
Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.(Jer 31,3)
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
06.18 Elizeus háromnál többet várt
2Királyok 13,10-19
Ezek Elizeus utolsó pillanatai. Nyitott ablak előtt játszódtak le, 17. v. A nyitott ablak azt sugallja, hogy a lélek Istentől vár valamit, Dán 6., míg a csukott ajtó, 2,4 arra utal, hogy a lélek Istennel visszavonultságban van. Elizeus kezének a királyéra való ráhelyezése erő átadására enged következtetni, 16. v. Meg kell jegyezni, hogy az erőt az előtt adja át, mielőtt a feladatot megparancsolja, 17. v. Így az Úr Jézus is ad, mielőtt parancsol, és felhatalmaz, amikor elküld; vö. Jn 20,21-22; Csel 1,8.
06.02 Jósáfát az Urat kezdte keresni
2Krónika 20,1-30
Jósáfát megtanulta a leckét. Most előbb megkérdezte az Urat, mielőtt megütközött volna a nagy szövetséggel. Elmondja az Ige, hogy "félt", mert tudta, hogy ez a veszedelem az isteni harag kifejezése; vö. 19,2. Felszólította a nemzetet, hogy imádkozzon és böjtöljön, 20,3-4. Ez a nemzeti önmegalázkodás cselekedete volt, amely magában foglalta a vétkezés beismerését. Azzal a szándékkal, hogy segítségül hívja Isten könyörületét, egész Júda összegyűlt imádkozni. Lényeges volt a közösség. Jósáfát példát mutatott, vezetve a nép imádságát.
02.15 Hatalom a démonok felett
Márk 5,1-20
MÁRK MOST a figyelmet a démoni megszállottság viharos körülményeire összpontosítja. Rögtön azután, hogy Jézus kiszállt a hajóból, felbukkant egy tisztátalan szellemtől megszállt ember a sírokból, amelyekben lakott (2. v.). Az a forma, ahogyan az Urat megszólítja, mutatja, hogy még a beszéde is démoni ellenőrzés alatt állt, és a név, amelyet használt („Légió"), a démonoké volt (7,9. v.). A démoni megszállottság erejét nagyon nyilvánvalóvá teszi az elbeszélés.
11.04 Szabadulás a börtönből
Jeremiás 38,1-28
JEREMIÁS SZOLGÁLATÁNAK EGYIK legszomorúbb vonása volt, hogy miközben az Úr üzenetét hirdette, indítékait annyira félreértették. A Júda és Babilon közti végső kimenetelt illetően az ő szava megbízható volt. „Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tűzzel." A másik lehetőség a teljes pusztulás volt, 17-18. v.
10.19 A Messiás két eljövetele
Ézsaiás 61,1-11
AZ ÉZSAIÁS 61,1-3 külön egységet képvisel. Ebből az Igéből olvasott fel Urunk a názáreti zsinagógában nyilvános szolgálatának elején, Lk 4,16-30. A mondatot közepén megszakítva fejezte be az Igét e szavakkal: „Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét". Ezután ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra. És mindnyájan bizonyságot tettek felőle, és elálmélkodtak kedves beszédein, amelyek szájából származtak".
03.28 Háromszor egy évben
5Mózes 16,1-22
GYAKRAN AZ A BENYOMÁSUNK, hogy a judaizmus öröm nélküli hit volt, amelyet hideg törvényesség és előírásos szertartásosság szabályozott. Ez teljesen hamis. Fejezetünk nemcsak az ünneplés okairól beszél, hanem az annak érdekében adott szabályokról is, hogy bizonyos legyen: az örvendezés és hálaadás időszakaira rendszeresen sor kerül. Minden év kijelölt idejében Izráel Isten jóságát ünnepelte azon a helyen, ahová nevét helyezte. „Ügyelj az Abib hónapra", 1. v. Az a szó, hogy ügyelj, gyakran ismétlődik; pl 5,1; 6,3; 11,32 stb. Tanulmányozd ezeket!
03.04 Nyugalom és szabadság
3Mózes 25,1-24
ISTEN nem kemény gazda. Fejezetünk mutatja, hogy jobban tekintettel van népére, mint ahogyan mi vagyunk egymásra.
11.25 Vele együtt megfeszíttettél
„A mi óemberünk vele együtt megfeszíttetett...hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6).
02.15 Kőszikla
Zsoltárok 18,1-10