Ószövetség

JÓZSEF VOLT egész Egyiptom ura és testvérei az ő irgalmára szorultak. De nem volt szándékában, hogy kihasználja ezt a helyzetet. Minden tettét velük szemben az a vágya irányította, hogy tanúja legyen őszinte és teljes bűnbánatuknak múltbeli bűnük miatt, hogy kibékülhessen velük. Öccse, Benjámin döntő szerepet kapott tervében. József joggal feltételezte, hogy Benjámin, mint Rákhel fia, Jákob részrehajlását és különös vonzalmát élvezi; vö. 44,20. Benjámin távolléte testvéreinek első látogatásakor megerősítette ezt.

AMIKOR JÓZSEF a fáraó előtt állt, látnia kellett, hogy milyen kedvező helyzetben van ahhoz, hogy elintézze Potifár börtönéből való szabadulását. Az a sietség, ahogyan kihozták a börtönből, sejttette, hogy a fáraó nagy fontosságot tulajdonított szolgálatának, és a fáraó szavai elárulták, hogy József volt egyetlen reménye, 15. v. József ugyanúgy kívánta a szabadságot, ahogyan a fáraó kívánta álmainak magyarázatát, 40,14.

JÓZSEF FELTÉTELEZTE, hogy jelentésük van azoknak az álmoknak, amelyeket a fáraó hivatalnokai álmodtak, és bizonyos volt benne, hogy Isten megadhatja neki a szükséges magyarázatot, 8.v. Miután megadta a főpohárnok álmának jelentését, megkísérelte előnyére hasznosítani a főpohárnokkal való rövid kapcsolatát, 14.v. A főpohárnok álmát nemcsak arra vonatkozó Isteni kijelentésnek tekintette, hogy a főpohárnok elméje megnyugodjon, hanem saját boldogtalan helyzetéből való menekülésének lehetséges eszközét is látta benne.

JÓZSEF kétszeres indoklást adott arra, hogy megtagadta az engedelmességet Potifár felesége felszólításának. Először, tudatában volt gazdája iránti kötelességének, 8-9a. v., és úgy gondolta, hogy ha engedne a nő követelésének, visszaélne a bizalommal. Potifár előzetesen tökéletes bizalmat mutatott József hűsége iránt, 4. v. Volt Józsefben valami, ami másoknak azt sugallta, hogy ő megbízható; vö. 22-23. v. Igaz-e ránk ugyanez? Másodszor, tudatában volt Isten iránti kötelességének, 9b. v.

A KESERŰ GYŰLÖLETET, amelyet József fivérei éreztek iránta, főleg ruhája és álmai váltották ki. Öltözete „cifra" volt (szó szerint: „végtagokig érő", azt sugallva, hogy befedte a csuklót és a bokát is), ami a különleges részrehajlás és megkülönböztetés jele volt. Ez testvéreinek azt jelezte, hogy „atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban", 4. v.

JÁKOB reakciói arra a hírre, hogy Ézsau közeledik 400 emberrel, különös és szomorú keverékét mutatják az Istenbe és az önmagába vetett bizalomnak. Rebeka sohasem hívta vissza, 1Móz 27,45, minden oka megvolt tehát rá, hogy ellenséges fogadtatásra számítson. Ennek ellenére sem kellett volna megriadnia Ézsau jövetelének hírére. Tudta, hogy Isten már csodálatosan megóvta Lábán gonosz szándékaitól, 31,24.29.

AZ A SZÓ, hogy „ímé", négyszer fordul elő Jákob álmában.

„Ímé egy lajtorja", 12a v. A létra a föld és ég között megszakadt közösséget ábrázolta. Jákobtól - szükségében és magányosságában (mert egyetlen társa a botja volt, 32,10) - Isten közvetlen jelenlétébe vezetett. Jákob megtanulta, hogy noha otthona több mint 80 km-re volt mögötte - és hamarosan még messzebb lesz - a menny nagyon közel van!

NOHA Izsák tovább élt, mint Ábrahám, Jákob vagy József, életéről sokkal kevesebb van feljegyezve, mint az övékről. Valójában az 1Móz 26 az egyetlen olyan fejezet, amely kizárólag az ő tapasztalataival foglalkozik. A fejezet három eseményt jegyez fel.

Az 1Móz 25 több ellentétet mutat be Izsák fiai között A megjelenésükben mutatkozó különbségtől függetlenül, 25. v.; vö. 27,11, van legalább négy fontos ellentét, amelyeket meg kell jegyezni. Ezek a következőkből adódnak: