HÉT ÉV TELT EL azt követően, hogy Dávidot királlyá kenték Júda felett, 2Sám 2,1-4, mindaddig, amíg Izráel felett is királlyá kenték, 5,1-3. A közbeeső fejezetek a polgárháború véres eseményein vezettek keresztül bennünket, amely elmozdította az utolsó komoly trónkövetelőt Saul leszármazottai közül. Dávid erősebb és mind nagyobb lett, felismerve, hogy „az Úr... volt ővele" és „felmagasztalta az ő királyságát", 3,1; 5,10.12.
SAUL ÉS JONATÁN kölcsönös emberi kapcsolataikban „egymást szerették és kedvelték, míg éltek", 23. v. Jó és gyönyörűséges, amikor a testvérek a szellemi közösség útján testvéri szeretetben együtt lakoznak, Zsolt 133,1. Vö. ÚSZ-i testvéri szeretettel. De Dávid Jonatánról ezt mondhatta: „kedves voltál nekem nagyon", „szereteted csudálatra méltóbb volt", vagyis egészen rendkívüli, 26. v.; vö. 1Kor 13,4-7.
A GILBOAI CSATA KIMENETELE megalázó volt. A filiszteusok elfoglaltak sok várost, összegyűjtötték a győzelem zsákmányát, levágták Saul fejét, és Saulnak, illetve fiainak holttestét felfüggesztették Bethsán falaira, 1Sám 31,7-10. Emberileg ez Dávidnak inkább a megkönnyebbülés pillanata lehetett volna, mint a bánkódásé. Neki több oka volt kívánni Saul megbűnhődését, mint másoknak. Ha olvasmányunk címének szavai elé kérdésként odatette volna, hogy miért, hosszasan sorolhatta volna Saul gyászos végzetének hatalmas okait.
FIGYELJÜNK ISMÉT Dávidnak és csapatának cselekedeteire, amikor visszatértek a kifosztott Siklágba, 1-6. v. Isteni vezetést kerestek és kaptak, ami a fosztogatók üldözését eredményezte, 7-15. v., legyőzték az amálekitákat és visszaszerezték övéiket, 16-20. v. A zsákmányt elosztották a csapat között, 21-25. v., és a Júda déli részén élő barátaik között, 26,31.
NEHÉZ MEGÉRTENI a zifeusok árulását, vö. 1Sám 23,19-24,11; Zsolt 54. Saul gyorsan megragadta a lehetőséget, hogy elpusztítsa Dávidot (figyeld meg Abnér jelenlétét), 1-5. v. Dávid elhatározta, hogy úgy „veszi fel a harcot Saullal", hogy látványosan megkíméli életét, 6-12. v.! Ezáltal Dávid megerősítette ártatlanságát, és Saul akciójának értelmetlenségét, gonoszságáról nem is szólva (figyeld meg Abnér megrovását), 13-20. v.
NÁBÁL PROVOKÁCIÓJA Dávid ellen, 2-13. v., kiváltotta Abigail azonnali cselekvését, 14-22. v., és időben történő bölcs intézkedése következtében, 23-35. v., a drámai kimenetel Isten kezétől származott, 35-44. v.
VOLTAK LECKÉK, amelyeket Dávidnak, mint udvari embernek kellett megtanulnia. A tanterv azonban most többet követelt tőle, mint szökevénytől. Olvasmányunk elbeszéli Dávid látogatását a papoknál, 21,1-9, menekülését a filiszteusokhoz, 10-15. v., és egy ideiglenes pihenőhelyet, szentélyt egy barlangban, 22,1-5.
AZ ELŐZŐ RÉSZBEN, 19,1-7, Saul beszélt Jonatánnal, aki elmondta ezt Dávidnak, majd pedig jót mondott Dávidról Saulnak. Saul megenyhült és visszafogadta Dávidot. Fejezetünkben Dávid Jonatánhoz menekült, hivatkozva szövetségükre és az ezt követő párbeszédben mindketten megerősítették, hogy bíznak egymásban, 1-2a. v. Saul hiányolva Dávid távolmaradását az ünnepről, megkérdezte Jonatánt, aztán megharagudott rá, hogy pártját fogja annak, aki riválisa a trónért, és utána dobta a lándzsáját; Jonatán elment nagy haraggal, és bánkódott Dávid miatt, 24b-34. v.; vö.
A GÓLIÁT FELETT aratott győzelem nagy fordulópont a Sámuel könyvében, és Dávid életében. Jonatán számára Dávid lett szeretetének célja, 18,1-5. Olthatatlan szeretetének bizonyítékai az elkövetkező történetben gázlókövekként vezettek át a szeretettel szembeni ellenségeskedés áradatain, 19,1-7; 20,1-42; 23,15-18. Az asszonyok számára Dávid vitézsége messzemenően fölébe emelkedett Saulénak, és énekük témája meglepő viszályt szült mind Izráelben, mind Filiszteában, 18,6-11; 21,11; 29,5.
DÁVIDNAK VALÓBAN KEGYELEMRE volt szüksége, hogy felülemelkedjen fivérének gúnyolódásán, 28. v., Saul hitetlenkedésén és zavaró beavatkozásán, 33. v., valamint Góliát megvetésén és átkozódásán, 42. v.-től. Ő is tudatában volt az ellenség nagyságának és erejének, 45. v. Góliát valóban harcedzett ember volt ifjúságától fogva, 4-7. v. Mit ér most Dávid botja, az az öt sima kövecske, a pásztortarisznya és a parittya?