EBBEN A KÖNYVBEN NÉHA látjuk a jó királyok fiait rossz útra térni. Ez az emberi szív megdöbbentő romlottságát mutatja. Néha azonban a rossz királyok fiai istenfélők lesznek. Ez Isten kegyelmét mutatja.
JÓRÁMOT ITT uralkodása elején látjuk, amint megöleti testvéreit és másokat is, akik vetélytársai lehettek. Gonosz volt, mint Akháb, „mert" Akháb lányát, Atháliát vette feleségül és eltanulta Akháb útjait, 6. v. Milyen fontos megfelelő segítőtársat választani a házasságban! Mindennél jobban őrizd meg szívedet; bizonyosodj meg teljesen Isten akarata felől, mielőtt elkötelezed szívedet, mint lehetséges feleség, vagy férj, Péld 4,23. Bármilyen meg nem tért rokon befolyása csapdává válhat az olyan hívő ember számára, aki nem vigyáz és imádkozik.
JÓSÁFÁTOT most Moáb, Ammon és Edóm hatalmas szövetsége fenyegeti. Ennek következményei az alábbiak voltak:
MIÉRT URALKODOTT JÓSÁFÁT ENNYIRE ÁLDOTTAN? „Mivel az ő atyjának, Dávidnak előbbi útain járt", 17,3-4. Ez Isten parancsolatainak őszinte megtartását jelenti. De ennek ellentétéről olvasunk ma, hogy „az istentelent" segítette. Jósáfátnak mind ősapja Dávid, mind pedig közvetlen apja Asa jól indult, de a későbbi években szégyenteljes bűnbe esett. Milyen nagyszerű volt Dávid kezdeti története, megölve az oroszlánt és a medvét, utána Góliátot. Majd kétszer is irgalmat mutatott megrögzött ellensége Saul király iránt, amikor megölhette volna.
AZ ELSŐ DOLOG, amit Jósáfát királyról olvasunk, az hogy „megerősítette magát Izráel ellen". Izráel, az északi nemzet, noha még megvallja hűségét Jahve iránt, bálványimádásba és erkölcstelenségbe merül, amit csak felgyorsít eltávolodása az Isten imádatának központjától. Ettől Júda jó királyai igyekeztek megóvni népüket. Jósáfát igazán törekedett arra, hogy megóvja az istenfélő örökséget, amely Júdáé volt Istentől.
ROBOÁM, SALAMON FIA „elhagyta az Úr törvényét" és „az Urat szíve szerint keresni nem akarta", 12,1.14. De unokája, Asa, azt tette, ami „jó és igaz" volt „és megparancsolta Júdának, hogy az Urat... keressék", 14,2.4. Tíz éven keresztül béke volt. Az istenfélő embernek azonban mindig ellenállásra kell számítania. Hatalmas etióp hadsereg támadta meg Júdát, de Isten válaszolt Asa imádságára, és azok vereséget szenvedtek, 14,9-15.
EZ A FEJEZET Izráel szomorú elszakadását jegyzi fel, amikor az északi tíz törzs megtörte a Dávid házához való hűséget, és elszakadt Júdától, valamint Benjámintól.
Az Isten népe közti szakadás közvetlen okai nyilvánvalónak és egyszerűnek tűnhetnek. De a háttérben lévő okok bonyolultabbak, gyakran sokkal korábban történt eseményekben és felmerülő érzésekben találhatóak. Izráelben a következőket találjuk:
SALAMON MOST MINT király, népének jelenlétében imádkozik. Az imádság, akár egyéni, akár nyilvános, nem a személyes hivalkodás alkalma. Miért volt akkor egy nagy bronz emelvény felépítve a templom udvarában? Azért, hogy minden jelenlévő láthassa, és részt vehessen Salamon imádatában. Hasonlítsuk össze Nehémiás fából készült emelvényével, amelyet akkor használtak, amikor felolvasták a Szentírást Izráelnek, Neh 8,4-5. Egy faszerkezet, még ha Nehémiáséhoz hasonlít is, nem nagyon vetekedhetett Salamon gazdagságával.
MIUTÁN SALAMON BEFEJEZTE a templomot, amely a szövetségláda behozatalával érte el csúcspontját, egybehangzó dicséret és az Úr dicsősége töltötte be a házat. A dicsőséggel betöltött templom, mint Isten népének kijelölt gyülekezési helye, számunkra arra a napra mutat, amikor minden nemzet fel fog jönni Jeruzsálembe imádatra, Zak 14,16. De azok az elemek, amelyek közösek abban és a pusztai sátorban, tanulságot hordoznak számunkra, akik Isten mai lakóhelye vagyunk, 1Kor 3,16. Figyeljünk meg hármat ezek közül:
ITT SALAMONT látjuk úgy, ahogyan Dávidot a Krónika 1. könyvében, hogy jellegzetes tulajdonságai nyilvánvalóak, ő építi a templomot és hordozza a dicsőséget. A „nagy szakadást" követően, amikor az északi tíz törzs megtagadta Roboám uralmát, a Könyv hátralévő része Júda 20 uralkodójára összpontosítja a figyelmet. Az északi királyság történelme alig nyer említést. Az egyes királyoknak a magatartása, Jahve tiszteletéhez való hozzáállása mindennél fontosabb az író szemében, és ez világos papi ízt ad a feljegyzésnek.