Az istenfélő Jósáfát király balga módon szövetségre lépett a gonosz Akháb királlyal. Elkésve szerette volna hallani az Úr szavát. Kérésére megjelent Mikeás a királyok előtt, hogy jövendőt mondjon a szíriaiakkal vívott csatájuk kimeneteléről. Akháb hamis prófétái sikeres hadjáratot jövendöltek, de Jósáfát gyanakodott velük kapcsolatban, ezért hozatták elő Mikeást. Még Akháb is felismeri a különbséget Mikeás és a többiek között.
MIKEÁS utolsó felhívása a nép magatartása ellen szól. Formája olyan, mint valami törvényszerű peré, 6,1. Elfáradtak Isten mellett! Pedig Ő megszabadította őket, megváltotta őket, gondoskodott róluk, 6,4, és védelmezte Őket, 6,5. Felszólítja őket, hogy emlékezzenek vissza Bálám gonosz tanácsára, és az ezt követő törvényszegésre Sittimnél, 4Móz 25; 31,16. Aztán emlékezzenek az Ő nagy kegyelmére Gilgálnál, Józs 5,9. Ilymódon sok igaz cselekedetet vitt végbe értük, Mik 6,5b. Akár az Ő népéről, akár Bálákról van szó a 6,6-7-ben, a tévelygés és az elv fennmarad.
A PRÓFÉTA második felhívása a hatalmasok kapzsisága ellen szól. A fejedelmek igazságtalanul uralkodtak. Nyomorgatták a szegényt, 3,1-3. Nem mutattak irgalmat, nem fognak kapni semmit.
MIKEÁS üzenete Izráel és Júda fővárosára, Samáriára és Jeruzsálemre, mint befolyási központokra irányul. Három felhívást ad, amelyeket meg kellene hallaniuk. Az elsőt a nép hitetlensége ellen, Mik 1,2-2,3. Minden nemzetet felszólít, hogy figyeljen, 1,2. Istent úgy mutatja be nekik, mint Adonai Jahvet. Ez a nagy megnevezés először akkor történik, amikor az Úr ígéretet ad Ábrahámnak a magról és az országról, 1Móz 15. A közösségnek és az igazságnak ezt a szuverén Urát hívja tanúul a szentélyből; vö. 3Móz 1,1.
JÓEL neve azt jelenti, hogy „Jahve az Isten", és ez próféciájának határozott és biztos jelleget kölcsönöz. Nincs dátum megadva, de a belső bizonyítékok azt sugallják, hogy a tizenkét kispróféta közül ő a legkorábbi. Júdában szolgált, valószínűleg Jóás uralkodása alatt. Az Úr házára történő utalásokból valószínű, hogy Jeruzsálemben prófétált. Üzenetének lényege „az Úr napja", amelyet számára egy pusztító sáskájárás előre kiábrázolt. Jahvet úgy mutatja be, mint az uralkodó Istent.
Mikeás 2,12-13