Amrám és Jokábéd mindketten Lévi egyenes ági leszármazottjai voltak, amely törzs később a papi családot adta. Mint hívő embereket, mindkettőjüket erős hit jellemezte. Házasságuk nyilvánvalóan "az Úrban" volt, 1Kor 7,39. Ennek eredményeképpen bekerültek Istennek hittel kapcsolatos képtárába: "Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától." Zsid 11,23.
A KORÁBBI FEJEZETEK Dávidnak azzal a vágyával foglalkoztak, hogy házat építsen Istennek, valamint az ezzel kapcsolatban Salamonnak adott megbízásával, 1Krón 17,1; 22,6.
MIUTÁN a törzsi fejedelmek odavitték áldozataikat tizenkét egymást követő napon a felállított sátorhoz és Áron meggyújtotta a gyertyatartót, 4Móz 7:1-8:8, a lévitákat külön választották és felszentelték a szentély szolgálatára. A szertartás három részből állt.
Tisztulásuk, 5-7. v. Az isteni parancs a következő volt ezzel kapcsolatban: „Hintsd reájuk a tisztulás vizét", 7. v.; vö. 2Móz 30,19-20, amely jelképszerűen „az újjászületésnek fürdője", Tit 3,5.
A LÉVITÁK kizárólag a sátorral foglalkoztak, mind a táborban, mind az utazás alatt. Mai olvasmányunkban a munkájuk utóbbi részére való felkészülést ismerhetjük meg. Ez Istentől adott megbízatás volt, és minden tennivaló isteni pontossággal lett meghatározva számukra úgy, hogy minden ember ismerte a maga munkáját és azt tette. Ugyanez az elv alkalmazható ránk is.
A LÉVITÁK, akiket Isten magának igényelt, 4Móz 3,12, nem a tizenkét törzzsel együtt táboroztak, hanem elkülönülten a sátor körül, 4Móz 3,23.29.35. v. Ebből isteni tanítást kaphatunk.
A léviták természetesen „Lévi" leszármazottai voltak, akinek a neve azt jelenti, hogy „egyesült". Az első követelmény számunkra, hogy olyanok legyünk, mit aki „az Úrral egyesül", 1Kor 6,17, a Szent Szellem megújító munkáján keresztül. Lévi három fiának, valamint az ő fiaiknak nevei ugyancsak jelentőséggel bírnak.