NOHA a hamis tanítók a szentek közé szellemi meghatalmazás nélkül jöttek be, úgy tűnik azokból az előképekből, amelyeket Júdás a leírásukra használ, hogy hamarosan sokat vártak tőlük. Azok a várakozások azonban nem teljesedtek be, mert ezek magukat hizlalták (12. v.), víz nélküli fellegek, gyümölcstelen fák (12. v.), tévelygő csillagok voltak (vö. a Mt 2,1-12-vel).
JÚDÁS NEM hivatkozik az Úr Jézussal való különleges kapcsolatára, noha vérrokona volt (hús)test szerint. A hívőket azonban, akiknek írt, emlékezteti különleges kapcsolatukra: „elhívottak", „megszenteltettek”, „megtartattak”. Nagy szükségük volt azonban arra, hogy az „irgalmasság, békesség és szeretet“ bőségesen adassék nekik. Szükségük volt bőségesen ezekre az ajándékokra, hogy képesek legyenek megbirkózni azzal a szellemi válsággal, amellyel szembekerültek.
PÉTERNEK a második levelében két fő üzenete van, mindkettő azzal kapcsolatos, amit az Úr megtehet. Először: „Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből", másodszor: „a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani” (2,9). Indítást kapott arra is, hogy prófétai módon azokról a dolgokról beszéljen, amiknek a jövőben kell történniük; éspedig a hamis tanítók megjelenéséről (2,1); hitetésük kezdeti sikeréről (2,2); de végső gyors megítéltetésükről is (2,1; 3,7).
Isten Igéje tizenhatszor beszél arról a bűnről, hogy Júdás elárulta Krisztust. Az Üdvözítő előre tudta, a zsoltáríró megjövendölte, és Péter apostol pünkösd napja előtt teljesebben értelmezte.
Világos, különösen János evangéliumából, hogy Júdást a Sátán irányította. Az Úr ezt mondta a tanítványoknak: "egy közületek ördög" (görögül: diablos), Jn 6,70. "Az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdásnak,... szívébe, hogy árulja el őt", Jn 13,2. Az Úr is úgy hivatkozik rá, mint aki "a veszedelemnek fia", Jn 17,12.
Júdásról először az Újszövetségben az apostolok neveinek felsorolásakor olvasunk, és a szinoptikus írók mindegyike úgy azonosítja, hogy "Júdás Iskáriótes, aki el is árulta Őt", Mt 10,3; Mk 3,19; Lk 6,16. Figyelemre méltó, hogy az a két esemény, ahol fontos szerepet játszik, a pénzzel kapcsolatos. Amikor Mária elővett egy font nagyon drága nárdusolajat, és megkente vele Jézus lábát, az volt az ellenvetése, hogy ezt a balzsamot el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek adni.