Hámán

Hámánt nagyon kedvelte és megtisztelte a király, 3,1, ő azonban istentelen, sátáni eszköz, és a zsidók ellensége volt, 3,6; 8,1. Gonosz ember volt, 3,7-15, aki büszke a pozíciójára és gazdagságára, 5,9-11. Végül legyőzték, 7,10. Sokban emlékeztet bennünket arra a valakire, akit Pál apostol úgy nevez, hogy "a bűn embere, a veszedelemnek fia", 2Tesz 2,3. Hámán nagy hatalommal és befolyással rendelkezett, amelyeket gonosz célokra használt, Eszt 3. Hasonlóan, "a fenevadnak" nagy hatalma és tekintélye lesz a föld lakosai felett, Jel 13,2.8.

Miután Eszter királynő lett, Ahasvérus király a gonosz Hámánt miniszterelnökévé léptette elő, Eszt 3,1. Ez az arcátlan, különösen hiú és ravasz ember erős, önző ambíciókkal telve, agágita volt, Agágnak, Amálek királyának a leszármazottja. Ez azt jelenti, hogy Izráel ellensége volt, 2Móz 17,8; 1Sám 15,8. Amikor a király megparancsolta, hogy valóságos imádattal hódoljanak neki, Márdokeus ezt megtagadta, nemcsak azért, mert Hámán csupán egy ember, hanem azért is, mert amálekita volt.