hitetlen

AZ ÚJSZÖVETSÉGI IDŐKBEN „az ítélet az Istennek házán" kell, hogy kezdődjék, 1Pt 4,17. Ez volt látható Korintusban, ahol sokan aludtak, mert „az Úrtól taníttatunk", 1Kor 11,30-32, miközben a korintusi hitetlen népesség tanítás nélkül maradt. A Jel 2-3-ban bizonyára a helyi gyülekezeteket vizsgálták meg az Izráelt és a nemzeteket érő, ezt követő ítéletek előtt.

ÉZSAIÁS NAPJAIBAN Júda és Jeruzsálem az asszíriai megszállás fenyegetése alatt élt. Azoknak a napoknak félelmetes eseményei azonban rosszabb események árnyékát vetítették előre, amikor majd az országot lerohanják, és a várost pogány hadseregek veszik körül, Lk 21,20.

IZRAELT ITT SZŐLŐHÖZ hasonlítja. A kerítés arra utal, hogy Izráel védelem alatt állt, és el volt különítve a többi nemzettől, 4Móz 23,9. A kövektől való megtisztítás Kanaán előző lakóit jutatja eszünkbe, akiket kiűztek, amikor Izráel birtokba vette az országot. A nemes vesszőként történő elplántálás Izráelnek az Úr iránti első szeretetét és szentségét idézi fel, Jer 2,2-3.21. A torony és szőlőprés építése arra utalhat, hogy a kertész szándéka szerint a szőlő hasznot hajtson.

AMIT A CSATÁROZÁSOK nem tudtak elérni, azt egy hosszú ostrom megtette, legalábbis a szíriai király így gondolta, 6,23-24. Samária ostroma és annak fejleményei mostani olvasmányunk témája.

A HITETLEN KÉMEK beszámolóját hallva nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket nem a hit vezette, hanem sötét és lehangoló hitetlenség. A nép hangos siránkozásban tört ki: „Vajha meghaltunk volna Egyiptom földén! vagy ebben a pusztában", 4Móz 14:2. Zúgolódtak az Úr ellen, 3. v., egymás között pedig ezt mondták: „Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba", 4. v. Tragikus módon először megvetették Egyiptomból történt megváltásukat, azután kinyilvánították tudatos hitetlenségüket is. Nem segített Józsué és Káleb közbeavatkozása, 4Móz 14:6-9.

A CSAPÁSOK folytatódnak, és még ezekben is Isten hosszútűrése látható. Az a gyorsaság, amellyel a különböző csapásokat végrehajtotta, noha a fáraó kijelentései kétszínűek voltak, világossá teszik, hogy az ítélet az Ő „dolga". Az a tény, hogy csapások sorozatát mérte ki, és nem egyetlen rettenetes pusztítást végzett, mutatja, hogy ezek azt célozták, hogy a fáraót megtérésre indítsák, 2Pt 3,9. Ezt a hosszútűrést emeli ki a 9,20-21, de ahogyan ma is, csak kevesen hittek.

ANNAK ELLENÉRE, HOGY ISTEN határozottan kijelentette, mit akar cselekedni, Mózesnek még kétségei vannak, és az 1. versben halljuk hitetlenségének kifejezésre juttatását. Isten azt mondta, hogy „hallgatnak szavadra", 3,18. Mózes azonban ezt mondja: „ők nem hisznek nekem s nem hallgatnak szavamra". Valószínűleg a félelem ösztönözte erre a magatartásra. Isten nagyon kegyelmesen három jelet ad, amelyek alkalmazásával Mózes meggyőzheti a népet Istenük mindenhatóságáról. A jeleknek az volt a céljuk, hogy biztosítsák őket, hogy Isten küldte el szolgáját.