Éli

Ahimélek pap volt - Éli unokája - és mintegy nyolcvanöt más pappal együtt Nóbban szolgált. Az itt történt események betekintést adnak a papság akkori helyzetébe. A szövetség ládája volt a papság tevékenységének középpontjában, de úgy tűnik, hogy a szertartások bizonyos formáját Nóbban a láda nélkül is gyakorolták. Amikor Dávid Saul elől menekült, odaérkezett, és élelmet kért követői számára, valamint egy kardot. Megkapta a szent kenyereket, "melyeket elvettek az Úrnak színe elől," 1Sám 21,6, és Góliát kardját, amely "az efód mögött" volt, 8.

Éli fizikai vaksága egyszerűen az öregkor következménye volt (98 éves volt). Az a tény, hogy még papként szolgált, a nemzet szellemi fásultságát tükrözte. Ezt a szomorú állapotot mutatta továbbá az Éli két érdemtelen fiával szembeni tolerancia is. Az ő kapzsiságuk, istenkáromlásuk és nyilvános erkölcstelenségük büntetést kívánt. Éli hatástalanul kérte számon: "Miért csináltok ilyeneket?" Nyilvánvalóan ez nem megfelelő, amikor az Úrral szembeni bűnről van szó, és az ő gyengeségét mutatja, mind a szülőét, mind a papét.

Van valami méltóság Éli körül (neve azt jelenti, hogy "fennkölt"), ami felett gyakran elsiklunk, amikor hibáival foglalkozunk. Személyes kegyessége és egész életén át tartó szolgálata a szent sátornál Silóban a bírák korának végső idejében bizonyságtétel volt az Úrról az erkölcstelenség és a bálványimádás napjaiban. Annával kapcsolatos téves ítélete, mintha ő részeg lett volna, visszatükrözi, hogy mit szokott látni. Azonnal meg is bánja nyers, feddő szavait, és elismétli a papi áldást, 4Móz 6,22-27.