Ézsaiás

ENNEK A HATALMAS PRÓFÉCIÁNAK az utolsó néhány fejezetében van Istennek népe fölötti ítélete, annak hűtlensége és bűne miatt, valamint szuverén kegyelme és megszabadítása ott, ahol őszinte bűnbánat és bűnvallás van. A 64. fejezetben van a bűnvallás: „És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink", 5. v „Most pedig Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk", 7. v. Azután a 65,9-ben bevezeti az istenfélő magot, a maradékot: „És nevelek Jákobból magot...

AZ ÉZSAIÁS 61,1-3-ban igen szép kifejezésmódban olvassuk Jahve Szolgája kegyelmének és irgalmának küldetését, amelyet Urunk Názáretben felolvasott, Lk 4,18-19. Ott azokat a jó híreket prédikálta, amelyeket Isten szeretetének és üdvözítésének evangéliuma jelent. De a jövőre maradt „Istenünk bosszúállásának napja". Ahol az evangéliumot elutasították, oda ítélet zúdul. Ez a témája az Ézs 63,1-6-nak. Ez Isten szokatlan munkája, Ézs 28,21. Az igehelyet gyakran félreértették, és Krisztus Gecsemáné-beli haláltusájára alkalmazták.

VAN KÉT VÁROS a Szentírásban, amelyek éles ellentétben állnak egymással, Babilon és Jeruzsálem. Babilon képviseli mindazt, ami romlott a vallásban, de Jeruzsálem arra van szánva, hogy Isten szándékainak földi központja legyen az Izráelnek és az emberiségnek adandó áldásban.

AZ ÉZSAIÁS 61,1-3 külön egységet képvisel. Ebből az Igéből olvasott fel Urunk a názáreti zsinagógában nyilvános szolgálatának elején, Lk 4,16-30. A mondatot közepén megszakítva fejezte be az Igét e szavakkal: „Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét". Ezután ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra. És mindnyájan bizonyságot tettek felőle, és elálmélkodtak kedves beszédein, amelyek szájából származtak".

A KÖNYV BEFEJEZŐ szakasza, az 58-66. fej., főképpen azzal a dicsőséges jövővel foglalkozik, amelyet Isten Izráelnek készített el, amikor majd ő lesz Isten kezében az áldások csatornája a világ számára. Az 58-59. fej. visszamegy a múltba, emlékeztetve őket bűneikre és törvényszegéseikre, majd ennek eredményeire: „a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját tielőttetek, hogy meg nem hallgatott", 59,2. De Isten a maga független irgalmából felveszi a kezdeményezést.