Az első missziós útjukon Barnabás és Saul korai munkálkodása Ciprus egész szigetén folytatódott. Ez volt Barnabás hazája, és lehetséges, hogy János Márknak, unokaöccsének is ismerős volt a terület.
János Márk első említése édesanyjával, Máriával van kapcsolatban. Otthona Jeruzsálemben volt, és házában sokan összegyűltek imádkozva, amikor Péter kiszabadult a börtönből. Így János Márk jó szellemi körülmények között nőtt fel. Édesanyja Barnabás nővére volt, tehát Lévi törzséből származott. Úgy tűnik, hogy nagy házban élt, és legalább egy szolgálólánya volt. Otthona nyitva állt a testvérek előtt.
Barnabás önfeláldozó ember volt. Antiókhiában nagy hasznát vették. Azonban szellemben elég alázatos ahhoz, hogy megértse, egymaga nem tudja ellátni a növekvő gyülekezet minden szükségét. Volt annyi ítélőképessége, hogy meglássa, a tanításban segítségre van szüksége, és felismerte, hogy erre a feladatra a tarzusi Saul az alkalmas ember. Barnabást nem tartotta vissza az a gondolat, hogy Saul eljövetele őt háttérbe szoríthatja. A munka előmenetelét tartotta szem előtt, elment Tarzuszba, hogy megtalálja Sault, és magával vitte, hogy munkatársa legyen.
A Barnabás nevet az apostolok adták Józsefnek, egy ciprusi lévitának. Azt jelenti, hogy "vigasztalásnak vagy bátorításnak fia". Barnabás a nevének megfelelően élt; jellegzetesen bátorított másokat.
