09.16 Amíg van még remény
Fegyelmezd meg a fiadat, amíg még van remény, de ne engedd, hogy haragod elragadjon, és összetörd! Példabeszédek 19:18
Fegyelmezd meg a fiadat, amíg még van remény, de ne engedd, hogy haragod elragadjon, és összetörd! Példabeszédek 19:18
„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete, a nekünk adatott Szent Szellem által." Róma 5,5
Felséges dolog, hogy az Úrnak van választott népe; de hogy mi ehhez a néphez tartozunk, az végtelenül vigasztaló tudat. Más dolog remélni, hogy az Úr velünk van, és megint más tudni, hogy ez valóban így is van. A hit üdvözít, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket. Amikor hitre jutunk, elfogadjuk, hogy Isten az életünk Ura. A Benne való örömet viszont csak akkor tapasztaljuk meg, amikor már tudjuk, hogy Ő a miénk és mi az Övéi vagyunk. A hívő ember nem érheti be csak reménykedéssel és bizakodással.
Ml TÖRTÉNIK, ha jelenlegi testünk szertefoszlik a halálban? Van Istentől készített házunk" (1. v.). A jelen idő kifejezi annak bizonyosságát, hogy feltámadott testet kapunk (1Kor 15,42-49). Addig „sóhajtozunk" (Róm 8,23) a testi gyengeség és a bűn terhe miatt, és vágyakozunk a mennyei dicsőség után. Dicsőséges jövőnk bizonyos, mert ígéretünk van róla a Szellem zálogában, és éppen most Isten keze munkája vagyunk (2Kor 5,5). A jelenben az elkövetkező dicsőség előízét élvezhetjük.
1Timóteus 1,1-2