Ádám

A ZSOLTÁR TELJESEN bele van foglalva egy imádó hálaadásba, amelyet a Krisztusban csecsemők és fiatalok dicsőítése erősít fel, 2. v.; vö. Mt 11,25; 21,15-től. A 3-4. versben van egy ellentét a csillagos egek mérhetetlensége, valamint az ember gyengesége és kicsinysége között. De a mindenható Istennek mindig is gondolataiban szerepelt, és úgy döntött, hogy meglátogatja az embert, először az Éden paradicsomában, később pedig a Betlehemben történő testetöltésben. Az első embernek, Ádámnak uralma és felsőbbsége, hatalma volt Isten teremtése felett, 1Móz 1,26.

ÁDÁMNAK SOK FIA VOLT, 1Móz 5,4, de a Biblia csak kettőtől sorolja fel a leszármazottakat, éspedig Káintól, 4,17-től, valamint Séttől, 5,6-tól. Az történt, hogy mindkét családfánál a hetedik generáció kivételes férfiakat szolgáltatott. Lámek, 4,19-24, istentelenségéről nevezetes, Énók pedig, 5,21-24, istenfélelméről.

ÉVÁT ÚGY TEKINTHETJÜK legalább két szempontból, mint a Gyülekezet előképét. Egy bizonyos értelemben része volt Ádám testének, Ádám így jellemezte őt: „csontomból való csont, és testemből való test", 1Móz 2,23. 

Ezt a verset Krisztusra és a hívőkre vonatkoztatva Pál apostol a következőket írta: „az Ő Testének tagjai vagyunk, az Ő Testéből és az Ő csontjaiból valók", Ef 5,30.