URam, eléd tártam ügyemet! (Jer 11,20)
Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának. (Róm 12,19)
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzik el a szükség idején? 10. zsoltár 1.
Nemde mi is ezt kérdezzük, mikor Isten kegyelmesen kisebb-nagyobb szenvedést rendel reánk s testünkben, javainkban, becsületünkben, barátokban s egyebünkben úgy megfogyatkoztunk, hogy már szinte azt hisszük, kiestünk Isten jótetszéséből? Bizony nem könnyű Isten iránt jó-bizodalommal lenni s tőle a látszat ellenére is csak jót várni, holott minden érzésünk az, hogy haragszik. Íme az elrejtőző Isten, akiről az Énekek énekének menyasszonya beszél a 2. fejezet 9. versében:
"Imé ott áll a falon túl; néz az ablakon keresztül."
Hány szenvedésünk úgy választ el Istentől, mint fal,
sőt vastag kőkerítés. Isten mögéje rejtőzik, de mégis
lát és nem hagy el. Mert készenlétben áll, hogy
segítsen kegyelemben s a derengő hit ablakán át
megláttatja magát.
Ha az ég homályos,
Ha reád csak gyászt hoz
Itt minden napod;
Ha veszély veszélyre
Jön reád szegényre
S minden elhagyott:
Oh ne félj, bízzál s remélj,
Az ég nem hagy el senkit sem:
Megsegít az Isten!