Ha egy teremtő Isten létezéséhez szükség lett volna egy másik teremtőre, akkor ennek a teremtőnek szintén szüksége lett volna egy teremtőre, aki igényel egy teremtőt … ez olyan, mint az eldőlő dominók végtelen láncolata, amely egy képtelenség.
Ez a kérdés az ateisták egyik fő kifogása, amellyel igazolni próbálják hitetlenségüket. Bertrand Russel (1872-1970) egy híres brit filozófus a Why I am not a Christian (Miért nem vagyok keresztény) című kis terjedelmű, ám annál nagyobb hatást gyakorló esszéjében elsődleges kifogásaként ezt a kérdést intézte.1 Napjaink ateistái ezt a kifogást ismétlik, például Richard Dawkins The God Delusion (Az isteni téveszme) és az ausztrál Philip Adams, aki a Melbourne-ben 2010-ben megrendezett Globális Ateista Kongresszuson ezt mondta:
„Az Isten melletti fő érv az, hogy kellett lennie egy Teremtőnek, egy kezdetnek. … Azonban ezt könnyedén kétségbe vonom. Ha Isten volt a kezdet, ki kezdte el Istent?”2