Azt álmodtam, interjút készítek Istennel.
- Tehát interjút szeretnél tőlem? - kérdezte Isten
- Ha van rá egy kis időd - mondtam.
Isten mosolygott.
- Az időm végtelen ... Milyen kérdéseid vannak számomra?
- Mi a legmeglepőbb számodra az emberiségben?...
Isten válaszolt:
- Az, hogy unalmasnak tartják gyermekkorukat. Sietnek felnőtté válni, majd vágyódnak újból gyermekké lenni.
- Az, hogy elveszítik egészségüket, hogy pénzt szerezzenek, majd elveszítik pénzüket, hogy visszakapják egészségüket.
- Hogy a jövőtől való félelmük miatt,megfeledkeznek a jelenről,annyira, hogy sem a jelenben sem a jövőben nem élnek.
- Az, hogy úgy élnek mintha sosem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sosem éltek volna.
Isten megfogta kezemet és egy ideig hallgattunk.
Majd megkérdeztem...
- Mint szülő, mit szeretnél, ha gyermekeid megtanulnának az élet nagy leckéiből ?
Isten mosolyogva válaszolt:
- Először is, hogy megtanulják, az élet leckéi nem a sanyargatásukra vannak, hanem szeretném, ha tanulnának belőlük és hogy felnőjenek végre.
- Hogy megismerjék, megtapasztalják az én szeretetem, és hogy ők is megtanulhassák hogyan kell szeretni.
- Hogy megtanulják, senkit sem kényszeríthetnek arra, hogy szeresse őket. Amit tehetnek csak annyi: engedjék, hogy szeretve legyenek.
- Tanuljanak meg megbocsátani, kezdve a legnehezebbel: megbocsátani önmaguknak.
- Hogy tanulják meg, két ember nézhet ugyanarra a dologra és azt mégis különbözőnek látja.
- Hogy megtanulják,hogy egy gazdag ember nem feltétlenül az akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
- Tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebet ejthetnek azon, akit szeretnek, de sok évbe telik, hogy meggyógyítsák a sebet.
- Tanulják meg, hogy vannak személyek, akik nagyon szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják ezt kifejezni és megmutatni.
- Hogy megtanulják, én itt vagyok mindig, és nagyon-de nagyon szeretem őket.
- És végül, hogy észrevegyenek engem is, mondják el örömüket és bánatukat, kérdezzenek engem, aki mindennél jobban vágyom a velük való kapcsolatra.