07.04 Adjatok, és nektek is adatik!
„A jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7).
„A jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7).
"Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?" 1János 3,17
„Tegyetek jót, és adjatok kölcsönt semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok" Lukács 6,35
„Átvettem mindent és bővölködöm: el vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött, olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik Istennek." Filippi 4,18
Ha engedelmeskedünk az Úrnak, a mi Istenünknek, Ő megáldja mindazt, amit nekünk ad. A vagyon nem átok, ha megáldja az Úr. Ha az embernek több java lesz, mint amennyire szüksége van és elkezdi azokat raktározni, akkor a kapzsiság és a keményszívűség bűne könnyen eluralkodik rajta. Isten áldásával gazdagnak lenni egészen más. Ilyenkor a bölcsesség irányítja a takarékosságot, a nagylelkűség az adakozást, a hála Isten ügyének támogatására késztet, és Isten dicsérete édesíti meg az örömöt. Nagy kincs, ha Isten áldása van a pénztárcánkon és minden anyagi javunkon.
Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.
AZ ADAKOZÁS nem pusztán és egyszerűen áldozat; ez „vetés", amelyet „aratás" fog követni. Azt aratod, amit vetettél (6. v.). Az ember sohasem veszít, ha nagylelkű. Az aratás eredménye arányos lesz az elvetett maggal. Aki szűken vet, szűken is arat. Ha valaki bőven vet, bőven is arat. Az adakozás nemcsak kiadás; az befektetés.
PÁL ANYAGI segítséget gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet számára. A korintusiak nehézkesek voltak a részvételben. Pál most felszólítja őket. Elképzelése a keresztyén adakozásról magasröptű. Az „kegyelem" volt, a Szent Szellem szolgálata, amely szorosan összefüggött a keresztyén megtapasztalással, és eredményesen megmutatkozott a gyakorlati megvalósításban. Korintusban minden bőségesen megvolt, ebben azonban hiányosság mutatkozott. Pál két példával hívja fel a figyelmüket.