szeretet

A MEGTÉRETLEN ember által uralt világrendszerben azok az érzelmek, amelyek belőle fakadnak, nyilvánvalóak. A gőgöt zavarhatják mások tettei. Ha ezen sokat tűnődünk, az irigységet, haragot, ingerültséget és gyűlöletet eredményez. A tettek vagy szavak, amelyek ezekhez az érzelmekhez kapcsolódnak, bizonyos esetekben végzetesek. Aki nem szereti az ő testvérét, a halálban marad - ez Istentől való eltávolodást jelent; a testvér gyűlölése egy és ugyanaz, mint a gyilkosság - minthogy a gondolat a tett atyja ezért őbenne nem lakik örök élet.

PÉTER SZOLGÁLATA az 1. fejezetben az, hogy emlékeztessen, különösen arra, amit Isten adott a szenteknek:

-          Mindenki egyenlő, drága hitet kapott, 1. v.

-          Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való (arra vonatkozik, kell hozzá), 3. v.

-          Igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket... Kikerülve a romlottságot, 4. v.

A KERESZTYÉNSÉG két megkülönböztető jellemvonása legyen a tisztaság (4,1-8) és a szeretet (4,9-10). Ezek jó bizonyságtételt tesznek a világ előtt (4,11-12). Így ebben a szakaszban Pál gyakorlati és tanítási dolgokra fordítja a figyelmét.

Pál figyelmezteti őket, elmondva, hogy „mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek" (4,1). Más szóval, a keresztyének számára az Istennek való tetszés nem szabadon választható dolog, hanem olyasmi, ami szükségszerűen nő ki Krisztussal való közösségükből.

PÁL FOLYTATJA, hogy bemutassa együttérzését a tesszalonikaiak szenvedésével (3,3-4), de azt mondja, hogy senkit se lepjenek meg ezek a nyomorúságok, mert a keresztyén számára normális dolog üldöztetést szenvedni (Jn 15,20). Korábban is figyelmeztette őket arra, hogy megpróbáltatást fognak szenvedni, így nem érkezhetett az meglepetésként. Ilyen szenvedések azonban azt eredményezhetik, hogy némelyek feladják, és ekkor Pál munkája hiábavalóvá válik (3,5).

AZ ÜDVÖZLÉSEKET követően (1,1) Pál továbbmegy, hogy dicsérje a tesszalonikaiakat, és hálát adjon Istennek három szellemi jellemvonásért, amely bennük mutatkozott.

PÁL NEM akarja, hogy a filippiek azt higgyék, hogy ő már elérte a szellemi tökéletességet, hanem ez volt előtte, és erre a célra törekedett, felhasználva minden energiáját, akármibe kerül is. Arra törekedett, hogy megragadja azt a célt, amiért megváltatott (12. v.). Ahogyan a futó a célvonalra koncentrál, nem engedve, hogy bármi elvonja a figyelmét, úgy a hívő embernek is félre kell tennie múltbeli képességeit vagy érdemeit, és buzgón törnie a cél felé.

AZ APOSTOL úgy ír, mint Jézus Krisztus rabszolgája, hogy bemutassa Krisztus iránti osztatlan hűségét, és hangsúlyozza az alázatosság és szerénység eszméjét. Minden hívő áron van megvéve (1Kor 6,19-20), ezért ilyen jellemvonásokat kell mutatnia. Az a szó, hogy „szentek", „elkülönített embereket" jelent, és ezt életükben kell bemutatniuk, hogy el vannak különítve Istennek. Helyzetüket tekintve Krisztusban voltak, de életüket gyakorlatilag Filippiben élték.

Szeretetben járás, Ef 5,1-2. Micsoda kiváltság! Ígéretünk van, hogy Istenhez magához leszünk hasonlóak, olyan gyermekek leszünk, akik a szerető Atyára hasonlítanak; ez arra ösztönöz bennünket, hogy éljünk szeretetben, ahogyan Krisztus szeretett minket. Bűnbocsánatunk biztosítása neki kimondhatatlanul sokba került.