az ÚR a szabadítás; Szabadító
Krisztus = Messiás = Felkent
Jézus = Jósua = Isten megvált (Mt 1.21) mt. 1 21 Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”
Immánuel = Velünk az Isten
HÁROM utalás van arra, hogy Mária fiút szül (21., 23., 25. v.). Egy nő volt az eszköze annak, hogy az ember bűnössé lett (1Móz 3,6), egy nő volt az eszköze az Üdvözítő eljövetelének. A „gyermek " (18. v.) Mária fia volt (25. v.); az ő méhének „gyümölcse" (Lk 1,42). Azonban az Ige kétszer is hangsúlyozza, hogy a gyermek „a Szent Szellemtől" volt (18., 20. v.). Ennek így kellett lennie, mert a gyermek Isten volt (23.
A negyedik versszakban, 7-9. v. a próféta beszél. Itt egy sor figyelemre méltó prófécia található, amely mind beteljesedett a keresztrefeszítés napján: vallatása a Szanhedrin előtt, 7. v., kivégzése, 8. v., eltemetése, 9. v. Vallatói előtti hallgatását megemlíti a Mk 14,60-61; Lk 23,9; halála, vagy „kivágatása" meg van írva a Dán 9,26-ban, eltemetése pedig a Jn 19,38-42-ben. A héber „halál" szó többesszámban van, 9. v. Ebben a többes számban a Szent Szellem azt a tényt közli, hogy halála átfogóbb jellegű volt, mint egy római kivégzés.
NAGYON VALÓSZÍNŰ, hogy a 24. zsoltárt akkor írta Dávid, mikor felvitte isten ládáját a Sionba, és Jeruzsálem lett az imádat központja, Dávid pedig elfoglalta a trónt, mint király, 2Sám 6. De a zsoltár előremutat egy olyan nap eljövetelére, amikor a dicsőség Királya fogja elfoglalni világuralmi trónját. Az emberi történelem folyamán sok trónbitorló bukkant fel, hogy erre a trónra üljön, de mindegyikük elbukott abban, hogy megfeleljen a 3-4. versben lévő kihívásnak és minősítésnek: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén?
A ZSOLTÁR TELJESEN bele van foglalva egy imádó hálaadásba, amelyet a Krisztusban csecsemők és fiatalok dicsőítése erősít fel, 2. v.; vö. Mt 11,25; 21,15-től. A 3-4. versben van egy ellentét a csillagos egek mérhetetlensége, valamint az ember gyengesége és kicsinysége között. De a mindenható Istennek mindig is gondolataiban szerepelt, és úgy döntött, hogy meglátogatja az embert, először az Éden paradicsomában, később pedig a Betlehemben történő testetöltésben. Az első embernek, Ádámnak uralma és felsőbbsége, hatalma volt Isten teremtése felett, 1Móz 1,26.
JÉZUS
Van úgy, hogy elfárad a lelkem
Utol érnek régi félelmeim
Úgy vagyok, mint a legtöbb ember
És könnyen feladnám megint
A Héber Iratok két szakasza utal Isten Fiára. Az első rész a 2. zsoltár; a második a Példabeszédek 30:4.
2. zsoltár
A 2. zsoltár elsősorban Jehova Felkentjével, a Messiás királyával foglalkozik. A zsoltár 12 verse a következőképpen hangzik:
A KÍGYÓ diadalmaskodott; az ember bűnbe esett. De a Sátán győzelmének órájában Isten már ki is hirdette végső bukásának bizonyosságát és körülményeit, 15. v. Az a kifejezés, hogy „az asszony magva", azt hangsúlyozza, hogy ez a végső győzelem az által a Valaki által történik majd, aki az emberi fajból származik. Mennyire teljesen és milyen dicsőségesen szerezte vissza az Üdvözítő mindazt az embernek, amit Ádám elveszített!
NYILVÁNVALÓ a kígyó szavaiból, hogy teljesen tudatában volt az isteni tiltó rendelkezés pontos kifejezésének. Látjuk, hogy pontosan tudta idézni azokat a szavakat, amelyeket Isten használt - „a kert minden fájáról", 2,16; 3,1, „bizony meghalsz", 2,17; 3,4, „amely napon" és „eszel arról", 2,17; 3,5. Következésképp olyasmit kérdez Évától, hogy vajon Isten mondott-e valamit, amiről ő tudta, hogy nem mondta Isten, 1. v.
