elhívás

Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. (Jer 31,25)
Jézus megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fûre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Valamennyien ettek és jóllaktak. (Mt 14,19-20)

Beszélek hûségedrõl és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hûségedet a nagy gyülekezet elõtt. (Zsolt 40,11)
Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten elõtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. (2Tim 2,15)

Uram, hallom hívásodat. Segíts, hogy követhesselek!

Megvigasztalom õket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után. (Jer 31,13)
Jézus így szólt Mártához: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsõségét?" (Jn 11,40)

Uram, olyan jó vagy hozzám. Miért szeretsz te ennyire engem?

Ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg. (2Sám 12,13)
Aki a Fiúban marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta õt, és nem is ismeri õt. (1Jn 3,6)

Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok - így szól az Úr -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is. (Ézs 66,22)

Légy hû mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2,10c)