lázad
Áronnak sok jó tulajdonsága mellett voltak hibái is. Hiányzott nála az erős jellem, könnyen hagyta magát irányítani.
Mirjám 13 éves korában csatlakozik anyjához és apjához öccsének, a csecsemő Mózesnek a védelmében és gondviselésében. Ehhez feltétlenül kellett bizonyos bátorság a részéről, mutatja, hogy még ilyen fiatal korában sem rettent meg attól, hogy kiálljon Jahvéért és népéért. Őt a 2Móz 15 prófétanőnek nevezi. Tehát nyilván közel állt az Úrhoz, és ezért képes arra, hogy állandóan bátorítsa Isten népét. Ebben a szerepben látjuk, amikor Izráel asszonyainak dicsőítését vezeti az ellenség megsemmisülése után, 2Móz 15,20.
ISTEN JÓSÁGÁNAK EREDMÉNYEKÉNT Uzziás 52 esztendős hosszú uralkodását a boldogulás jellemezte. Ez a népet szerető engedelmességre kellett volna, hogy vezesse, hálaadásra és dicséretre. Sajnos, a jólétet gyakran szellemi hanyatlás követi. A jólét és fényűző életmód aláásta a nemzet erkölcseit, és ezt követően összeomláshoz vezetett. Ebben a helyzetben lép színre Ézsaiás, hogy figyelmeztessen arra a veszélyre, amely az északi szomszédokat már utolérte.
KÓRÉ, a nagy összeesküvés vezetője Kéhát családjából származó lévita volt, aki a sátor legszentebb dolgaiért volt felelős, 1. v.; 4Móz 4,4-15.
A HITETLEN KÉMEK beszámolóját hallva nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket nem a hit vezette, hanem sötét és lehangoló hitetlenség. A nép hangos siránkozásban tört ki: „Vajha meghaltunk volna Egyiptom földén! vagy ebben a pusztában", 4Móz 14:2. Zúgolódtak az Úr ellen, 3. v., egymás között pedig ezt mondták: „Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba", 4. v. Tragikus módon először megvetették Egyiptomból történt megváltásukat, azután kinyilvánították tudatos hitetlenségüket is. Nem segített Józsué és Káleb közbeavatkozása, 4Móz 14:6-9.
„És vettek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték" (Józs 9,14).