irgalom

Hóseás próféciáján végig az Isten és népe közti kapcsolat úgy van bemutatva, mint férj és feleség kapcsolata. A könyv a megsértett Istennel kezdődik, és azonnal megadja az okát is - az ország paráznaságot követett el azzal, hogy eltávolodott az Úrtól, 1,2. Ennek az eltávolodásnak a mértéke később csak növekedett, amikor megtudjuk, hogy nem volt igazság, irgalom és ismeret az országban, 4,1. Ennek a gyümölcse fel van sorolva, mert a nép megengedte magának az átkozódást, hazugságot, gyilkosságot, lopást és házasságtörést, 4,2.

Ittaj gáti születésű volt, és főkapitányi rangig vitte Dávid hadseregében. Mély tiszteletet és szeretetet érzett Dávid és az Úr iránt, akit Dávid szolgált. Ez próba alá került Absolon lázadásának idején. Ittajnak, az idegennek nem volt kötelessége, hogy nélkülözést és üldöztetést szenvedjen, amellyel a lázadása fenyegette, és így alkalmat kapott arra, hogy visszatérjen Jeruzsálembe.

Dávid Abner halála után beismerte: "Én pedig ma erőtlen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál", 2Sám 3,39. Dávid Joábbal szembeni türelme uralkodásának egyik nagy hibája volt. Mi is ugyanígy, ha nem száműzzük azokat a dolgokat, amelyek régi természetünkhöz kötődnek, végül azok fognak uralkodni rajtunk, és szellemben gyengévé tesznek. Hogy milyen volt Joáb, a következőkben soroljuk fel.

A probléma, amellyel Dávid szembe került, látszólag megoldhatatlan volt. Absolon meggyilkolta féltestvérét, Amnont, és Gesurba menekült. Hároméves távollét után Dávid szíve vágyott arra, hogy a lázadó fiút hazahozassa. Tudta azonban, hogy Absolon bűne Isten ítéletét követeli meg, és ezért nem térhetett haza.

Dávid neve azt jelenti, hogy "szerető", és itt bemutatta "az Isten irgalmasságát", 3. v. Méfibóset a lázadó Saulhoz tartozott, félelemben élt Ló-Debárban ("nincs legelőhely/nincs kenyér"), és sánta volt. Önmagát úgy írta le, hogy "holt eb", 8. v. Állapotában bármilyen változást csak Dávid irgalmassága hozhatott. Az ő esete emlékeztet bennünket Isten irántunk való irgalmasságára Krisztus Jézuson keresztül", Ef 2,7. Dávid Isten irgalmasságának természetét mutatta be.

Mózesnek bőséges ismerete volt az Úrról. Ezt részben közvetlen kijelentés útján nyerte, részben pedig személyes tapasztalat útján. Isten leereszkedett, hogy kijelentse magát szolgájának kivételesen bensőséges módon, úgy beszélve hozzá "színről színre, amint szokott ember szólani barátjával", 2Móz 33,11; vö. 4Móz 12,6. Mózes sokat ismert meg Istenből saját megtapasztalása alapján is. Két példa elég is lesz ehhez. (I) Mivel Isten megszabadította "a fáraó kardjától", Mózes az Eliézer nevet adta ("segítség Istene") második fiának, 2Móz 18,4.