fájdalom

Max Lucado mesélt egy történetet egy asszonyról, akinek volt egy Chippie nevű papagája. A nő nagyon szerette Chippie-t, mert olyan vidám kis énekesmadár volt. Chippie állandó csiripelése valahogy felvidította az egész napját.

Egyik nap az asszony Chippie ketrecének az alját tisztította a porszívóval, amikor csengett a telefon. A kagylóért nyúlt, de a porszívó fejét nem vette ki a ketrecből, ami nagy hiba volt, mert a porszívófej hirtelen szegény kis Chippie felé irányult, és be is szippantotta.

Egy hajótörés egyedüli túlélője egy kis lakatlan szigetre sodródott. Lázasan imádkozott, hogy Isten mentse meg, és minden nap a látóhatárt kémlelte, de semmit sem látott. Végül kimerültsége ellenére sikerült uszadékfából egy kis kunyhót építenie, ami megvédte az időjárástól, és ahol tárolhatta kevéske holmiját.

Egy ősi kínai történet

Egy földművesnek egyetlen öreg lova volt, amit földje megmunkálására használt. Egy nap a ló elfutott a hegyekbe, és amikor a földműves szomszédai meghallották, sopánkodtak a földműves balszerencséjén. „Balszerencse? Jószerencse? Ki tudja?" - mondta a földműves.

Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből egy egész ménessel, és ezúttal a szomszédok gratuláltak a földművesnek a jószerencséjéhez. „Jószerencse? Balszerencse? Ki tudja? - mondta a földműves.

Volt egyszer egy Jimmy nevű fiú, aki a sivatagban sétált, és talált egy kőrakás tetején egy varázslámpást. Jimmy azt gondolta magában: „Talán, ha megdörzsölöm ezt a lámpást, megjelenik egy dzsinn, és teljesíti három kívánságomat!". Meg is próbálta, és láss csudát! Megjelent egy dzsinn. Jimmy nagyon izgatott lett, és hármat akart kívánni a dzsinntől. Ám a dzsinn így szólt: „Én nem olyan fajta dzsinn vagyok. Én tanácsot adok."

„Ó - szólt Jimmy - akkor adj tanácsot!"

Egy parancsoláshoz szokott, önfejű férfi egy fontos találkozóra igyekezett. Úgy döntött, hogy lerövidíti az utat, de rá kellett jönnie, hogy teljesen eltévedt. Megkérdezte az utat a legelső személytől, akit meglátott - egy kisgyerektől. „Fiú, merre van Dover?" - kérdezte nyers hangon. „Nem tudom" - felelt a gyerek kicsit feszélyezetten.

„Akkor hát - pattogott a férfi - milyen messze van Brighton?"

„Azt sem tudom" - válaszolt a fiú.

Egy gazdaember bement a városba, és megkérdezett egy étteremtulajdonost, hasznát tudná-e venni egymillió békacombnak.

Az étteremtulajdonos megdöbbenve kérdezte az embert, honnan tudna annyi békacombot szerezni. A gazda így felelt: „A házam közelében van egy kis tó, ami telis-tele van békákkal - több millió békával! Egész éjjel brekegnek, és már majd megőrülök tőlük.