Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki elõtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Zsolt 62,9)
Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földmûvelõ embernek, hogy kenyeret termeljen a földbõl. (Zsolt 104,14)
Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. (Mt 6,11)
Én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam õket, de õk nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. (Hós 11,3)
A mi Urunk hosszú tûrését üdvösnek tartsátok. (2Pt 3,15)
Magányos juhakolhoz ért a vándor egy este. Az ajtó nyitva volt, így beléphetett. A juhok közt ott ült a pásztor, aki rövid köszöntés után ismét a bárány fölé hajolt, amely nyilvánvalóan betegen feküdt a szalmán.
- Mi baja? - kérdezte a vándor.
- Eltört a lába - felelte a pásztor, miközben lágyan simogatta a bárányt.
Az idegen tudni akarta, hogy történt a dolog. A pásztor elmondta:
Az Úrhoz menekülök. (Zsolt 11,1a)
Tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az minket is feltámaszt (2Kor 4,14)
Krisztus mondja: "Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai." (Jel 1,18)
Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. (Zsolt 119,11)
Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. (Fil 2,14-16a)
Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hûtlenek egymáshoz? (Mal 2,10)
Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsõségére. (Róm 15,7)
Mindenható Isten! Segíts, hogy egy percre rád figyelhessek, igéd megszólítottjában magamra ismerhessek!
Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? (Jób 38,41)
Jézus mondta: "Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csûrük, Isten mégis eltartja õket." (Lk 12,24a)
Te látsz el naponként minden jóval bõségesen!
Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erõt öntöttél. (Zsolt 138,3)
Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" (Róm 8,15)
Azt a parancsolatot is kaptuk tõle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (1Jn 4,21)
P. Mustafa Zoli
Egy rövid viccet szeretnék elmondani. Jön a pásztor a vasárnapi iskolába és feltesz kérdéseket a gyermekeknek. Ki kell találnotok milyen állat: Kicsi, nagyon gyors és a fán él. Egy gyermek sem válaszol folytatja. Kicsi fekete szeme van, nagy bozontos farka, szereti a mogyorót. Még mindig csend van. Egy gyermek felemeli a kezét bizonytalanul. A pásztor azt mondja, mondd. Tudom pásztor, hogy a megfelelő válasz Jézus, de amiről beszéltél, az nagyon hasonlít egy mókushoz.