üdvösség

EZ az igeszakasz a hála újabb kifejezésével kezdődik a tesszalonikai hívőkért. Ebben a hálaadásban egy kedves vonás van. Pál nem azért ad hálát Istennek, amit őérte tettek, vagy az ő reagálásukért arra, amit ő tett értük. Isten bennük és értük végzett munkájának bizonyságaira tekintett - arra, ami túlmutatott az emberi tevékenységen. Hálát adott Istennek velük kapcsolatos csodálatos szándékaiért. „Hálaadással tartozunk", mondta; kötelességük volt hálát adni Istennek értük. Ők az Úr által szeretett testvérek voltak.

AZ EVANGÉLIUM terjedése a pogányok között (13,48) hamarosan sátáni ellenállást váltott ki ugyanúgy, ahogyan a pünkösd utáni napokban az apostolok prédikálásakor. Először kívülről jön a nyomás (14,2.19); és amikor az meghiúsul (mert Isten gyülekezetei mindig erősödtek az üldözés alatt), az ellenség ravaszabb taktikákhoz folyamodik: beszivárogva belülről rombol (Apcs 15,1-2.5). A tanítási probléma (1-5. v.) és a szentírási megoldás (6-35. v.) vezetett Pálnak a pogányok közé tett második missziós útjához (36-41.

OLVASUNK EGY vámszedőről (1-10. v.). Volt már olyan érdekes feltételezés, hogy ez ugyanaz az ember, akiről az Úr az előző fejezetben beszélt (Lk 18,13-14). Akár így van, akár nem, az Úr azért jött, hogy őt megkeresse (10. v.), az pedig meghívta Őt az otthonába. Szeretnénk ismerni az otthonban lefolyt beszélgetést, de csak az ezt követő eseményeket ismerjük, és ezek azt bizonyítják, hogy ebben az emberben csodálatos változás ment végbe. Nemcsak vámszedő volt, hanem fővámszedő, és előrehaladása közben nagyon gazdag ember lett.

PÁLNAK azok a szavai jutnak eszünkbe, hogy „szegénnyé lett" (2Kor 8,9), amikor ezt a beszámolót olvassuk Jézus születéséről. Augustus császár parancsára József és Mária elhagyta Názáretet, és Betlehembe utazott, „hogy beírattassanak". Miközben ott voltak, Mária „megszülte az ő elsőszülött fiát; és bepólyálta őt, és helyezte őt a jászolba" (Lk 2,7). Ez volt a kezdete annak a bámulatos történetnek, hogy Isten kegyelme hogyan hozott üdvösséget az embereknek, amely „az ember Krisztus Jézus" által jött el (1Tim 2,5; Tit 2,11; Jn 1,17).