segítség

 Így kell élnünk. Ha szüntelenül az Úrra tekintünk, akkor a miénk a legnemesebb társ, a legszentebb példakép, a legkedvesebb vigasztalás és a legnagyobb segítség. Tudatos határozottsággal nézzünk mindig az Úrra, és váljon ez állandó életformánkká. Mindig az Úr szemét keresse szemünk, hangjára figyeljen fülünk - ez az istenfélő ember helyes magatartása. Isten közel van a hívőhöz, bárhová néz, meglátja Istent. Ő irányítja a hívő életét, Ő tölti meg tartalommal a gondolatait.

 Az istenfélelemben és a hitben való állhatatosság olyanná teszi az embert, mint az erős ércfal, amelyet senki sem tud lerontani vagy áttörni. Az Úr ajándékai az ilyen emberek, akikre rendkívül nagy szükségünk van a gyülekezetben és a világban, de különösen a szószéken.

Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.

 Ez az igerész prófétai előrelátással beszél a Messiás szenvedésének arról a napjáról, amikor mindhalálig engedelmes volt, amikor hagyta, hogy verjék a hátát és az arcába vágjanak. Ezen a napon megtapasztalta az ÚR segítségét.