jellem

Micsoda gyönyörű jellemmel találkozunk Timóteusnál, és milyen egyedülálló közösség kovácsolódott ki közte és Pál apostol között! Lisztrai származású, akit nyilvánvalóan Pál vezetett az Úrhoz első utazása alatt, mint a kegyelem igazi zsákmányát. Kétség kívül tudott róla, hogy mit kellett eltűrnie Pálnak Lisztrában, különösen a megkövezést, és érezte, hogy ha Pál Ura és az Ő üzenete oly sokat jelent egy embernek, akkor Jézusnak kell lennie az egyetlen Úrnak, akiben érdemes bízni, és akit érdemes szolgálni - ugyanez ma is igaz!

Mielőtt a Sátán megjelenik, Jób 1,6, Isten szuverenitásának nagy igazságát látjuk. A Sátán hatalmas, de Isten mindenható. Bepillantást nyerünk a mennyei világ eseményeibe. Isten a szellemi világ teremtményeit maga elé hívja. A könyvben szereplő minden ember, maga Jób is, teljesen tájékozatlan azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek Isten előtt történtek. A Sátán beszámolója mutatja földi tevékenységét, és az Úr megkérdezi őt szolgájával, Jóbbal kapcsolatban. Az Úr megállapítása, amely még az 1. versen is túlmegy, nagyon figyelemreméltó, Jób 1,8.

Sámuelt úgy említették, mint Isten emberét, 1Sám 9,6-8.10, ezzel a Szentírásban Isten szolgáinak egyik kiválasztott csoportjához sorolták, akiknek ezt a címet adományozták. Egy ilyen elnevezés önmagában is sokat mond egy ember jelleméről. Isten magáénak tekintette, társai felismerték, hogy "kapcsolatban van" Istennel, kétség nélkül olyan jellemvonásokkal rendelkezett, amelyek istenfélelmét tanúsították.

Jákob legidősebb fiát kezdetben jó embernek ismertük meg, mert megpróbálta Józsefet megvédeni a gyűlölettől, a többi testvér gonosz szándékától, hogy később kiszabadítsa és biztonságban visszaadja apjának, 1Móz 37,27-30. Úgy tűnik, őszintén elkeseredett, amikor felfedezte, hogy a testvérek eladták Józsefet az izmaelitáknak. Később meggyőződött bűnének rettenetes voltáról, és arról, hogy ennek a bűnnek a következményei visszaszálltak a saját fejére az Úr munkája nyomán, 1Móz 42,22.