ítélet

A KÖNYV az ítélet könyve, ahol minden a szentség fényében ítéltetik meg, Mivel szimbólumokat használ, az értelmezés az emberektől függően változik, és ne feledjük el, hogy bármilyen erős is a meggyőződésünk, csak rész szerint van bennünk az ismeret.

Mindenki legyen azonban teljesen bizonyos benne, hogy a könyvet az uralja,  Akire az Atya minden ítéletet rábízott. Nemcsak a jelenlegi és jövőbeli dolgok tárulnak fel, hanem Urunk személyének fensége is látható benne, minthogy végig a saját kedves Jézus nevét használja.

A VILÁG gyűlölködése, valamint a Szent Szellem segítsége a bizonyságtételben, amelyre általánosan utalt az utolsó fejezet, ebben a szakaszban részletesebben ki van fejtve. A tanítványok üldözése a zsinagógákból történő kizárástól és a gyűlölködéstől kezdve egészen megölésükig terjedhet. Ami ennél is rosszabb, ezt a fanatizmust úgy tekintik majd, mint Isten szolgálatát, és mindenki nyíltan végezheti (2. v.).

OLVASUNK EGY vámszedőről (1-10. v.). Volt már olyan érdekes feltételezés, hogy ez ugyanaz az ember, akiről az Úr az előző fejezetben beszélt (Lk 18,13-14). Akár így van, akár nem, az Úr azért jött, hogy őt megkeresse (10. v.), az pedig meghívta Őt az otthonába. Szeretnénk ismerni az otthonban lefolyt beszélgetést, de csak az ezt követő eseményeket ismerjük, és ezek azt bizonyítják, hogy ebben az emberben csodálatos változás ment végbe. Nemcsak vámszedő volt, hanem fővámszedő, és előrehaladása közben nagyon gazdag ember lett.

PÉTER EZT mondta az izráeli férfiaknak: „a szentet és igazat megtagadtátok, és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassák el néktek, az életnek fejedelmét pedig megöltétek" (Csel 3,14-15). Péter azt állította, hogy életet adtak annak, aki életet vett el és elvették az életét annak, aki életet adott. A helyzet iróniája azonban nem állt meg itt.

AZ ÚR azzal fejezte be beszédét az Olajfák-hegyén, hogy leírta a kihallgatás és felülvizsgálat napját. Aligha van kétség, hogy ez az igehely a Messiásnak a pogányokkal kapcsolatos ítéletét írja le, aszerint, hogy milyen magatartást tanúsítottak a zsidók iránt a nyomorúság alatt (Jóél 3,1-8). Mindazáltal vigyáznunk kell, hogy ne használjuk fel pontos üdvtörténeti értelmezését arra, hogy elkerüljük lelkiismeret-vizsgálatra kényszerítő alkalmazását. A 40. és 45.