Nagy dolgokat kívánsz magadnak? Talán nem akarsz nagy ember lenni, de nem kívánsz Istentől nagy dolgokat magadnak? Isten szeretne önmagával szorosabban összekapcsolni, mint amennyire adományai elfogadása összekapcsol vele: azt szeretné, hogy megismerd Őt! Nagy dolgok a véletlennek vannak alávetve: jönnek és mennek is. Isten soha semmit sem véletlenül ad nekünk. Nincs könnyebb, mint helyes kapcsolatba jutni Istennel, kivéve, amikor nem Őt magát akarod, hanem csak azt, amit ad.
A jellem határozza meg, hogyan értelmezi valaki Isten akaratát (Zsolt 18,26-27). Ábrahám úgy értelmezte Isten parancsát, hogy meg kell ölnie a fiát. Csak egy rettenetes próba kínjának elszenvedése juttathatta el odáig, hogy ezt a hagyományos értelmezést figyelmen kívül hagyta. Isten nem tudta másképp megtisztítani a hitét. Ha őszinte hitünk szerint engedelmeskedünk Isten szavának, Ő minket is meg fog szabadítani olyan hagyományos értelmezésektől, amelyek torzítva mutatják be Őt. Sok ilyen hamis hiedelemtől kell megszabadulnunk, amilyen pl.
Közülünk sokan szenvednek abban a beteges hajlamban, hogy csak "alkalmatlan" időben állnak elő az Igével. Ez a kifejezés nem az időre, hanem miránk vonatkozik. "Állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben", azaz akár van kedved hozzá, akár nincs. Ha csak azt tennénk meg, amire hajlamot érzünk, akkor sokan soha semmit sem csinálnánk. Szellemi területen is vannak munkanélküliek, szellemileg gyengék, akik vonakodnak bármit tenni, hacsak nem kapnak rá természetfeletti módon ösztönzést.
Minket, szolgáló testvéreket nem a világiasság buktat el, nem is a bűn, hanem a szellemi felszínesség, amely utánozza korunk vallásos mintáit és a szellemi sikerekre kacsingat. Soha semmi másnak ne hódolj, csak Isten tetszésének. Menj ki a "táboron kívül és hordozd az Ő gyalázatát" (Zsid 13,13). Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ne a sikeres szolgálatnak örüljenek. Mégis, úgy látszik, a legtöbben közülünk csak ennek az egynek örülünk!
Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja. Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága.
Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (2Tim 4,16-17). Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön. Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett. Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre.
Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek. Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket. Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk. Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban. Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet.
Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk.
Joáb kiállta a nagy próbát: egészen hű maradt Dávidhoz, nem ment a csábító és nagyravágyó Absolon után, de élete vége felé a gyáva Adóniához hajlott. Tartsd mindig éberen szem előtt, hogy ahol egy elesett, ott a többiek is éppúgy eleshetnek (1Kor 10,12-13). A nagy válságon átjutottál, most légy éber a kisebb dolgokban; vedd számításba az apró dolgok rejtett kísértését.
Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót.