Szilász

Szilász első, és amennyire tudhatjuk, egyetlen missziós utazása továbbra is szembeállította őt hétről hétre különböző helyzetekkel. Filippiből a vándorló szolgálók csapatát sürgősen elküldték, akik végül Tesszalonikába érkeztek. Legalább három hetet töltöttek ebben a stratégiailag fontos városban, megnyitva és ismertetve az evangéliumi igazságok magvát. Micsoda lélekemelő dolog volt, amikor a tesszalonikai társadalomnak legalább három rétege bízott Jézusban, mint Üdvözítőben és Úrban, és "csatlakozott Pálhoz és Szilászhoz" (sorsközösséget vállalt velük)!

Ahogy Filippi felé haladunk a ApCsel 16-ban, olyan dolgokkal találkozunk, amelyek változnak Szilásszal kapcsolatosan. Most már nem annyira "főember", hanem kevésbé előkelő szerepet vállal: nem látszik, hogy ez nyugtalanítaná, és ez nem is történik, ha egy hívő ember szellemi ember is. Csak a büszkeség törekszik az első helyre; a kegyesség alázatos. Így, noha a ApCsel 15,40-ben mind Pált, mind Szilászt elbocsátják, a 16. fejezet 15. verséig inkább csak "Pál", vagy "ő", aki említve van.

Az ember elcsodálkozik azon, hogy ha tanításbeli probléma nem támadt volna az antiókiai gyülekezetben, akkor, emberileg szólva, Szilász hogyan válhatott volna Pál társává az Úr munkájában? Azonban bármilyen úton lépett is Szilász a nyilvánosság elé, felfedezzük, hogy milyen istenfélő ember volt.