Ószövetség

EGY OLVASMÁNYBAN vagyunk kénytelenek összefoglalni ennek a könyvnek a befejező szakaszát, azaz a 17-21. fejezeteket Kezdjük azzal az emlékeztetővel, hogy anyaga párhuzamosan fut az 1-16. fejezetével. Így akár ezeket is lehet elsőként tanulmányozni, mielőtt a megelőző fejezetekkel foglalkozna az ember, tudva, hogy ezek mutatják be azokat az erkölcsi viszonyokat, amelyek az egész időszakban uralkodtak. Fejezeteink a nemzet belső állapotát, a dolog gyökerét mutatják; a korábbi fejezetek a külső megnyilvánulásokat, a gyökér gyümölcseit tartalmazzák.

VOLT-E VALAMI KÜLÖNLEGES Gedeonban, Sámsonban és Sámuelben, látva, hogy a többi bírótól eltérően ők isteni látogatás útján lettek elhívva? Sámsonnál azonban még azt is látjuk, hogy különleges felkészítése ellenére hiba jelentkezik nála. Tevékenységét tekintve sohasem látjuk, hogy valamilyen hadjáratban lenne, csak néhány össze nem függő csapást indít. Öt alkalommal olvassuk róla, hogy „lement". Állandóan megszegte nazireusságának törvényét, lásd 4Móz 6, és mindkét szerelmi ügyében megszegte a házasságra vonatkozó mózesi törvényt, 5Móz 7,3.

FELTŰNŐ, hogy a Bírák könyvében Izráel utolsó ellenségei a filiszteusok, akiket rendszeresen „a körülmetéletlen filiszteus" névvel illetnek, a szövetség, vagy szentség jele nélküli vallást képviselik. Az ő kivándorlási útvonalukat (ugyancsak Egyiptomból) követve, abban nincsen hasonló a vér és erő által történt megváltáshoz (Vörös-tenger), a Jordánt sem keresztezik. Hasonlítsuk össze az Újszövetségben utolsóként említett laodiceai gyülekezettel is. Sok volt ott a forma, de kevés a valóság!

ENNEK A FEJEZETNEK a tragédiája az, hogy Izráel nem ellenségeivel harcol, hanem egymást mészárolja. Látjuk, hogy az Isten iránti készség nem ment tovább a vér szerinti leszármazással, Bír 8,30-31. Amikor másodszor vetünk egy pillantást Abimélekre, eszünkbe jut, hogy a beképzelt és önjelölt emberek veszélyesek. Izráel újra Baálhoz tért, miután Gedeon meghalt. Megengedi-e Isten, hogy egy más jellegű korbács sújtson csökönyös népére? Egy ember, aki arra készül, hogy legyilkolja saját rokonságát, királyságra jutása érdekében tud-e igazán kormányozni egy népet?

MEGTANULTUK, hogy a midianiták azt a szellemet ábrázolják ki, amely mindent a maga számára ragad meg és tart meg. Isten büntetésként használja fel őket, hogy megfosszák Izráelt attól, amit azok visszatartottak önmaguknak és nem adták Istennek. Túlságosan el voltak foglalva Baállal. Mégis válaszol Isten a hozzá felszálló kiáltásra, 6,6, és tegnap láttuk, hogy kiválasztja és felkészíti emberét a szabadításra. Ennek a szabadulásnak a lényege abban kell, hogy legyen, ami ellentétben áll a rabság okával.

MIDIÁN AZ AZ ELLENSÉG, amely a haszonleső szellemet képviseli, ami olyan gyakran kifosztja és megbénítja Isten népét. Midián Ábrahám leszármazottja volt, 1Móz 25,2, így rokona Izráelnek, de a bibliai színtéren úgy jelennek meg, mint „kereskedők", 1Móz 37,28. Figyeld meg a Péld 11,24 elvét; vö. Bír 6,1-6. Most azonban volt egy fiatal férfi Izráelben, aki

MEZOPOTÁMIA távoli ellenség volt; Moáb (a test), egy rokon, a szomszédban lakott; most viszont Izráel az országon belüli kánaánitákkal került szembe! Bizony, a magasságban lévő szellemi gonosz erők most megütköznek velünk. Előképszerűen találkozunk a világgal és a testtel; most az ördög emelkedik fel ellenünk. Az ördög első győzelme a nő felett, ez történt Éva esetében. Most az ő legyőzése történik meg egy nőn keresztül. Debóra nagy bátorítás Isten asszonyai számára.

A NEMZETI ELHAJLÁS isteni büntetéshez vezetett, nagy nyomorúságba juttatva őket, és mindegyik tragikus ciklusnak az volt a csúcspontja, hogy megszabadultak, amikor bűnbánatot tartottak.