János

AZ ÚR úgy beszélt az Atyáról, hogy az „én Atyám”, ezáltal jelezve azt a különleges kapcsolatot, amely az Atya és a Fiú között létezett. Megfigyelhetjük ebben a szakaszban a hivatkozásokat - „az Atya" és a „ti Atyátok", de Krisztus azt állította, hogy Isten az Ő saját Atyja, különleges értelemben. Krisztus Isten természetének részese. Azt a kifejezést, hogy „én vagyok", sokszor használta a fejezetben. Neki a személyisége olyan, amely teljes magyarázatot igényel. Ellenfelei bizonyára nem érthették meg hitetlenségük miatt.

A 7. FEJEZET utolsó verse helyesen a 8. fejezet elejéhez tartozik. Az Úr szüntelenül közösségben volt Atyjával - micsoda példa ez számunkra! Miközben tanított a templomban, a vallási vezetők elé hoztak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Azt kérdezték Jézustól, hogy meg kell-e kövezni a nőt az 5Móz 22,22 szerint, vagy sem. Igyekeztek az Urat dilemma elé állítani. Egyrészt, ha megerősíti a törvény kötelező érvényességét, valójában szembe kerül a római törvénnyel, minthogy a halálbüntetést megtiltották a zsidó hatóságoknak.

EZ a fejezet úgy mutatja Krisztust, mint Aki az emberek különböző csoportjaihoz beszél.

KRISZTUS AZT mondta, hogy Ő az élet forrása (5,24-26). A 6. fejezetben bemutatta és tanította, hogy Ő az élet fenntartója.

EZ a szakasz két további jelet tartalmaz, amelyek az evangéliumban előfordulnak. A 2. fejezetben úgy láttuk Krisztust, mint a minőség Urát, míg itt, az ötezer ember megvendégelésével kapcsolatban Ő a mennyiség Ura (1-14. v.). A második jel, amikor Krisztus jár a tengeren, a természeti törvény Uraként mutatja Őt (15-21). Nagy sokaság követte Jézust és most azt akarta, hogy adjanak nekik valamit enni. Megkérdezte Filepet a dologról, nagyon is pontosan tudva, hogy mit szándékozik tenni (6. v.).

AZ ERŐTLEN ember meggyógyítása a harmadik jel az evangéliumban. A 2. fejezet úgy mutatta be Krisztust, mint a teremtés Urát, amikor a vizet borrá változtatta; a 4. fejezet úgy mutatta, mint a tér Urát, amikor a nemes ember fiát meggyógyította. Az 5. fejezet elején úgy látjuk, mint az idő Urát, mert 38 év nem jelentett nehézséget Krisztusnak, amikor meggyógyította a férfit a medencénél (5., 9. v.). Lehet fiatal (4,46) vagy öreg (5,5), Krisztusnak megvan a képessége, hogy megfeleljen a szükségnek.

A SAMÁRIAI asszony elcsodálkozott, amikor az Úr zsidó létére inni kért tőle. Amikor ezt követően Jézus beszélt az élő vízről, amelyet Ő adhatott, a nő teljesen félreértette. Azt hitte, hogy az Úr a kútban lévő vízről beszélt és minthogy nem volt semmije, amit a vízmerítéshez használhatott volna, megjegyezte: „a kút mély" (11. v.). Természetesen ez szó szerint igaz volt de még inkább igaz szellemi értelemben. Valójában az, amit Krisztus nyújt, sokkal több egy mély kútnál; az olyan vízforrás, amely örök életre buzgó vizet ad (14. v.).

EZ a fejezet tartalmazza az evangélium legjobban ismert versét, vagy talán az egész Bibliáét: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (16. v.). A 3. és 4. fejezet bemutatja, hogy az evangélium hatálya az egész világra kiterjed. A 3. fejezetben egy vezető júdeai farizeussal találkozunk; a 4. fejezetben egy samáriai asszonnyal és egy galileai nemes emberrel (lásd: 4,42). A szakasz feltárja az újjászületés szükségességét.

A PÁSKA alkalmával az Úr nyilvánosan elítéli azokat, akik a vallást megélhetésre használják. A Mal 3,1 próféciája szerint Ő hirtelen jön el a templomába, ítéletben. Némelyeket csak azért érdekel a keresztyénség, mert hasznot lehet húzni belőle. Vigyázzatok - emlékezzetek Júdásra! Megfigyelhetjük, hogy az Úr a kőtelekből ostort csinált (15. v.). Erre szüksége volt a templom megtisztításához, de az ostor, amelyet használt, nem volt szolgálatának maradandó jellegzetessége.

AZ ÖRVENDEZÉS idejét választotta Jézus első csodája alkalmául. János elevenen idézi fel az emlékezetes napot, amikor menyegző volt a galileai Kánában. Az Úr „fájdalmak ismerője" volt, de boldog időket is ismert. A következő jel a 4. fejezetben a nemes ember fiának meggyógyításakor a fájdalommal állt kapcsolatban. Ő még mindig Úr mind a boldogság, mind a szomorúság helyzetében. Milyen érdekes megfigyelni, hogy első csodájának helyszíne nem a főváros, hanem inkább egy jelentéktelen falu volt.