hit

Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról.
Úgy döntött, hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét is. Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő fecskefészket.
A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - mondta, és biztatóan mosolygott.
A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt:

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

Egyszer iker fiúcskák fogantak a méhben. Teltek a másodpercek, a percek, az órák, és a két kis embrió egyre fejlődött. Az élet szikrája növekedésnek indult, és a két apró kis agy elkezdett kiformálódni. Az agyuk formálódásával kialakultak az érzések, az érzésekkel pedig jött az észlelés - a környezetük és egymás, valamint a saját életük észlelése. Felfedezték, hogy az élet jó, és nevettek és örültek a szívükben.

Az egyik így szólt a másikhoz: „Milyen szerencsések vagyunk, hogy megfogantunk, és ilyen csodálatos világunk van!"