Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
A hit a remélt dolgokat olyan valóságossá teszi, mintha már a miénk lenne, és rendíthetetlen bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a keresztyénség láthatatlan, szellemi áldásai tökéletesen bizonyosak és valóságosak. A hit bizalom Isten megbízhatóságában. Meggyőződés arról, hogy amit Isten mond, igaz, és amit ígér, az meg fog valósulni.
- „az igazság felőli meggyőződést”.
- „bizalom”
- „meggyőződés”, ami erősebb a puszta véleménynél, bár gyengébb az eleve ismeretnél.
- „tényekre vagy ismeretre alapuló hitvallás”
- tárgya Isten,
- tartalma pedig a Messiás halála az ember bűneiért, az eltemetése, és a feltámadása.
02.22 A múltban történt szabadulás hitet támaszt
Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.
12.18 Juliusz, a százados
ApCsel 27,1-3.9-12.42-44
Juliusznak volt a felelőssége, hogy számos foglyot vigyen Cézáreából Rómába. Minthogy egy tekintélyes sereg római századosa volt, nagyon jól felkészült a feladatra, és sok katonával rendelkezett, akik segítségére lehettek feladatainak teljesítésében. Neki kellett biztosítania minden fogoly biztonságos megérkezését. Az útnak nem lehetett kudarc a vége. Az ellenőrzési rendszernek olyannak kellett lennie, hogy kizárja a szökés minden lehetőségét. Nem tudjuk, hogyan lehetett Pálnak megengedni, hogy Lukács és Arisztarkhosz vele menjen.
12.04 Szeretet nélküli ragaszkodás a hithez
Jelenések 2,1-7
SZELLEME ÁLTAL az Úr szól a gyülekezetekhez. Az Ő ellenőrzése alatt állnak, mert a csillagokat (gyülekezet véd angyala) hatalmának jobb kezében tartja. Közöttük jár, észrevesz mindent, igazságosan dicséri azt, ami jó, és elítéli, ami gonosz; ugyanakkor közösségre törekszik velük ugyanúgy, ahogyan kezdetben „az Úr Isten... hűvös alkonyatkor a kertben járt" (1Móz 3,8).
11.30 A hit védelmezői
Júdás 1:1-11
JÚDÁS NEM hivatkozik az Úr Jézussal való különleges kapcsolatára, noha vérrokona volt (hús)test szerint. A hívőket azonban, akiknek írt, emlékezteti különleges kapcsolatukra: „elhívottak", „megszenteltettek”, „megtartattak”. Nagy szükségük volt azonban arra, hogy az „irgalmasság, békesség és szeretet“ bőségesen adassék nekik. Szükségük volt bőségesen ezekre az ajándékokra, hogy képesek legyenek megbirkózni azzal a szellemi válsággal, amellyel szembekerültek.
11.23 Kornéliusz (2)
Cselekedetek 10,9-11,1
Lukács gondosan feljegyzi a küldöttség látogatását, amelyet Kornéliusz Joppéba küldött, valamint azt az egyedülálló megtapasztalást, amelyben Péternek része volt éppen akkor, amikor ők megérkeztek. Isten felkészítette választott szolgáját, hogy prédikáljon nekik, de Péter lassan tanulta meg Isten útjait ebben a dologban. Már látta, hogy Samária befogadja Isten beszédét, de még mindig késlekedett a pogányoknak prédikálni. Emiatt látta a "nagy lepedő" látomását, és hallotta az üzenetet: "Amit Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak".
10.30 Hit és cselekedetek
Jakab 2,14-26
PÁL a hittel foglalkozva főleg azt a hitet tartotta szem előtt, amely megtérésre vezet, míg Jakab itt az embernek a feltételezett megtérése utáni hitét szemléli. Szembeállítja a hit két fajtáját, azt a hitet, amelyet nem kísérnek cselekedetek (2,14-20), és azt a hitet, amely Istenért végzett tevékenységgel van összekötve (2,21-24). Két kérdést tesz fel az ilyen hittel kapcsolatban: (I.) Mi haszna van hitének, ha nem járnak vele jó cselekedetek? (II.) Megmentheti-e az ilyen hit az örök büntetéstől? A válasz mindkét kérdésre nemleges.
10.25 Tamás
János 20,24-29
A szinoptikus evangéliumokban a Tamásra történő utalás rövid, és a tanítványok felsorolására szorítkozik. János evangéliumában azonban találunk bizonyos betekintést ennek a férfinak a jellemébe. Azon a néhány alkalmon, amikor figyelmünk Tamásra irányul, úgy tűnik, hamar nehézségekbe ütközik (ugyanakkor bátorságát is kimutatta), Jn 14,5, lassú a megértésben, Jn 11,16, és lassú elhinni bizonyos tényeket, Jn 20,25.