Ezékiel

VÉGÜL EZÉKIELT A TEMPLOM udvarának keleti kapujához vitte a Szellem, hogy lássa a lázadás, ítélet és megígért helyreállítás kibontakozó végeredményét, mielőtt Isten dicsősége elhagyja Jeruzsálemet. A próféta huszonöt embert látott, mint a Ezék 8,16-ban, és kettőt felismert közülük, akiket előzőleg ismert még fogsága előtt. Ezek az emberek önelégültek voltak, elutasítva az eljövendő ítéletnek minden gondolatát; - sok emberre jellemző ez ma is.

ISTEN DICSŐSÉGE FOLYTATTA késedelmes eltávozását a templomból, ahol a salamoni felszentelés óta jelen volt. Ez az eltávozás a pogányok idejét jelenti, amikor Isten trónja már nincsen többé Jeruzsálemben. A dicsőség a szentek szentjében volt a kárpiton belül; „ott volt", Ezék 8,4; eltávozott a „ház küszöbéhez", Ezék 9,3; most „a ház küszöbére" ment, Ezék 10,4; azután az Úr háza keleti kapujának bejáratához, Ezék 10,19, végül pedig eltávozott a városból az Olajfák hegyére, Ezék 11,23.

AZ ÚJSZÖVETSÉGI IDŐKBEN „az ítélet az Istennek házán" kell, hogy kezdődjék, 1Pt 4,17. Ez volt látható Korintusban, ahol sokan aludtak, mert „az Úrtól taníttatunk", 1Kor 11,30-32, miközben a korintusi hitetlen népesség tanítás nélkül maradt. A Jel 2-3-ban bizonyára a helyi gyülekezeteket vizsgálták meg az Izráelt és a nemzeteket érő, ezt követő ítéletek előtt.

EGY ÉVVEL KÉSŐBB Ezékiel szellemben átkerült Jeruzsálembe, 3. v., úgy, hogy látta az ott történő gonoszságokat, azokat a gonoszságokat, amelyek ítéletet érdemelnek. Isten trónja ott volt még, de akkor már távozni készült a dicsőség. Ez a Jel 1-3-ra emlékeztet bennünket, ahol János először a megdicsőült Urat látta az ítélkezés tekintélyével, minthogy szemei olyanok voltak, mint a tűzláng. Akkor a Jel 2-3.

ÉZSAIÁS ÚGY KÉSZÜLT fel a prófétai szolgálatra, hogy Krisztus dicsőségét látta a templomban, Ézs 6,1-4; Jn 12,41. Jeremiás úgy készült fel, hogy Isten megérintette ajkát, Jer 1,9. Dániel Isten iskolájában készült fel, Dán 1,17. Ezékiel viszont úgy készült fel prófétai szolgálatára, hogy „isteni látásokat" látott, Ez 1,1; a 2-3 fejezetben kapta a megbízatását. A szimbolikus részletek gazdagsága miatt Isten dicsőségének ez a látomása felülmúlja a Szentírásban lévő többi látomást.

EZÉKIEL PAP VOLT Jeruzsálemben, és amikor Babilonba hurcolták, Dániel már kilenc éve ott volt fogságban. Jeruzsálemben elkülönült a vallásos gonoszságtól, amely az életet uralta a városban, és a pogányok között hűséges volt a bálványimádás és elhajlás közepette. Úgy találta, hogy az Úr „Templomul" lett ott, 11,16. Minthogy közösségben volt Istennel, képes volt „isteni látásokat" látni, 1,1; Istennek engedelmeskedve képes volt csendben maradni, vagy beszélni, példázatos cselekedeteket végezni saját nemzete embereinek, akik vele együtt voltak fogságban.