Eszter

Hámánt nagyon kedvelte és megtisztelte a király, 3,1, ő azonban istentelen, sátáni eszköz, és a zsidók ellensége volt, 3,6; 8,1. Gonosz ember volt, 3,7-15, aki büszke a pozíciójára és gazdagságára, 5,9-11. Végül legyőzték, 7,10. Sokban emlékeztet bennünket arra a valakire, akit Pál apostol úgy nevez, hogy "a bűn embere, a veszedelemnek fia", 2Tesz 2,3. Hámán nagy hatalommal és befolyással rendelkezett, amelyeket gonosz célokra használt, Eszt 3. Hasonlóan, "a fenevadnak" nagy hatalma és tekintélye lesz a föld lakosai felett, Jel 13,2.8.

Miután Eszter királynő lett, Ahasvérus király a gonosz Hámánt miniszterelnökévé léptette elő, Eszt 3,1. Ez az arcátlan, különösen hiú és ravasz ember erős, önző ambíciókkal telve, agágita volt, Agágnak, Amálek királyának a leszármazottja. Ez azt jelenti, hogy Izráel ellensége volt, 2Móz 17,8; 1Sám 15,8. Amikor a király megparancsolta, hogy valóságos imádattal hódoljanak neki, Márdokeus ezt megtagadta, nemcsak azért, mert Hámán csupán egy ember, hanem azért is, mert amálekita volt.

Isten, amikor megszabadította népét a gonosz Hámán terveitől, gondviselésének megfelelően használta fel Eszter királynőt, aki maga is zsidó volt. Ő emelte fel Esztert, hogy fontos pozíciót töltsön be. Eszter volt az ő választott eszköze, akinek nagyon fontos közbenjárónak kellett lennie fenyegetett népe számára.

Amikor Eszterről szó kerül a 2,7-ben, megtudjuk, hogy héber neve Hadassa, ami azt jelenti, hogy "mirtusz", Neh 8,15. Eszter perzsa jelentése "csillag". Úgy tűnik, ez kapcsolatban van egy pogány istenséggel, míg a Hadassa jól megvilágíthatja a prófécia egyik elemét. A mirtusz egyszerű örökzöld cserje, leveleinek gyógyhatása van. A prófétáknál a mirtuszra történő utalás az Úr Izráellel kapcsolatos helyreállító kegyelmét jelzi, valamint az átok teljes eltávolítását, Ézs 41,19; 55,13; Zak 1,8.10-11. Milyen vigasztaló ez, ha az Eszter könyvében feljegyzett hátteret és végső kimenetelt nézzük!

Mondták már azt, hogy Eszter könyve kivonat a perzsa udvar hivatalos dokumentumaiból, 2,23. Isten nevének hiányát Eszter könyvében ezzel magyarázza a zsidó Talmud, az 5Móz 31,18-ra hivatkozva: "Én pedig valóban elrejtem az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, amelyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult." Azonban, ha arcát el is rejtette, nem volt közömbös népe iránt. Isten gondviselésében Márdokeus és Eszter emelkedett fel, hogy megvalósuljon a zsidók megszabadulása.

Márdokeus (Mordokáj) a Benjámin törzséből származó száműzött zsidó volt, Eszt 2,5. Egyike volt a királyi kísérőinek, és mindennapi életének nagy részét Susán palotájában töltötte Ahasvérus király uralkodása alatt. Neve, úgy tűnik, egy babiloni istenséggel van kapcsolatban, és sok más zsidó kortársával együtt otthon érezte magát fogságának födjén. Nem azonos az Ezsd 2,2-ben, vagy a Neh 7,7- ben szereplő Márdokeussal. Márdokeus gyámja lett árva unokahúgának, Eszternek, aki aztán Perzsia királynője lett. Eszt 2,7.

Vásti Perzsia királynője volt, amikor Ahasvérus uralkodott a királyság felett, amely az akkor ismert világnak több mint a felére kiterjedt. Ahasvérust elég nagy bizonyossággal azonosították a Xerxes néven ismert királlyal, aki körülbelül 500 évvel Krisztus eljövetele előtt volt Perzsia királya. Ő több mint 180-szor van említve Eszter könyvében, amely arról az időszakról szól, amely az Ezsdrás könyve 6. és 7. fejezete közé esik.