beteg

Több férfi is van az Újszövetségben, aki a Gájusz nevet viseli. Mindnyájan kiemelkedő keresztyén jellemmel rendelkező jó emberek. A feljegyzésekben túlságosan eltérőek ahhoz a feltételezéshez, hogy egy és ugyanazon személyről lenne szó, ezért úgy vesszük, hogy Gájusz, János apostol szeretett barátja nem azonos mással. Ez a rövid levél éppen azt mutatja be, hogy János menynyire elismerte, és mennyire tudatában volt annak a szolgálatnak, amelyet Gájusz végzett, mert annak hatása szerteágazó volt.

Mai olvasmányunk központi személye egy római katona. Kapernaumban élt, és a helyőrség parancsnoka volt a városban. Sok szempontból példaadó jellemű férfi, és bizonyára nem volt öntelt és zsarnokoskodó ember, amire sok hatósági személy hajlamos volt azokban a napokban.

Ebben az eseményben Jézus bemutatta, hogy figyelmének középpontjában az emberek és szükségleteik voltak. Sohasem tulajdonított fontosságot a törvény kicsinyes értelmezéseinek, amely a vallási vezetőket annyira érdekelte. Egyik szombaton az Úr belépett a zsinagógába, és látott egy férfit, aki különös szükséget szenvedett - "száradt kezű" volt.

A Betesda tava Jeruzsálemben volt, de azonosítása nehéznek bizonyult. Az Úr idejében embertömegek voltak benne és körülötte, valamennyien különböző betegségekben szenvedtek. Úgy hitték, hogy időről időre egy angyal felkavarta a vizet, és ezután az első vízbe lépő ember meggyógyult betegségéből. Valamennyien türelmetlenül várakoztak és reménykedtek, hogy egy napon ők lesznek az elsők a vízben.

A lepra  (bélpoklosság)  egyrészt betegséget, másrészt társadalmi kitaszítottságot jelentett. Izráelben bármely embert, aki leprában megbetegedett, ki kellett zárni a közösségből. Élete fenntartásához vagy koldulnia kellett, vagy a szemétdombokon turkálnia. Ráadásul a lepra miatt az előírások szempontjából is tisztátalanok voltak, és így nem vehettek részt a nemzet vallásos életében.