A szolgálatkészség kialakítása a családban
Nézzük meg, hogyan ösztönözhetjük a szolgálatkészség megnyilvánulásait családunkban. Próbáljunk ki egy jól bevált családi játékot, aminek a
„Nagyon köszönöm!" címet adtuk. A játék célja az, hogy észrevegyük és megköszönjük az egymástól kapott segítséget. Egymás után mindenki egészítse ki a következő mondatot a család valamelyik tagjához fordulva: „Abban szoktam segíteni neked, hogy....". Bármit mondhatunk a mosogatástól kezdve a bevásárlókosár cipeléséig. Ezután az érintett családtag, aki felé a segítségnyújtás irányult, mondjon köszönetet: „Nagyon köszönöm a segítségedet!" Ha az idő engedi, kétszer-háromszor is körbemehetünk a családon. Ez a játék az egymás iránti szolgálatra irányítja a figyelmet, a köszönetnyilvánítás pedig megerősíti ebben a családtagokat. Játsszuk olyan gyakran, ahányszor csak valaki kéri!
Személyes alkalmazás
(Jegyezzük fel a dátumot, mikor először játszottuk a „Nagyon köszönöm!" című játékot. Jegyezzünk fel minden szívességet, ami említésre kerül, és nevezzük meg azt is, aki adta, és azt is, aki kapta és megköszönte.)
A második játék címe: „Tudod, mit szeretnék?" Ebben a játékban minden családtag kér valamit a többiektől, például: „Szeretném, ha holnap reggel főznél nekem tejbegrízt." Aki felé a kérés irányul, így válaszol: „Remélem, nem felejtem el". Fontos megjegyzés: nem azt ígéri, hogy megteszi, csak azt, hogy megpróbálja a kérést észben tartani. Így szabad választása van, hogy megteszi-e vagy sem. Emlékezzünk arra, hogy a valódi szolgálat mindig szabadságból fakad! Négytől tizennyolc éves korig mindkét játékot élvezni fogják gyermekeink. Ha jó hangulatot teremtünk, és tartózkodunk az ítélkezéstől éppúgy, mint az utasítástól, ezek a játékok sokat segíthetnek a szolgálat lelkületének kialakításában. Örömet találhatnak bennük azok a házaspárok is, akiknek nincs gyermekük.