Vasárnap ha beülsz a templom padba
Milliónyi kis ajtót zársz magadra,
Senki sem tudja meg, hogy mi nálad a helyzet,
Akkor is kibírod, ha hazáig vernek.
Pedig Aki a szívedet formálta
Csak arra kiváncsi, hogy mi nálad az ábra,
Szeretne veled kicsit együtt lenni,
Ha hozzá jössz Ő nem fog elkergetni.
Rap1:
Valahogy olyan nehéz elképzelni,
Hogy az Isten is boldog, és képes nevetni.
Aki a mosolygást feltalálta,
Örül, ha valakinek fülig ér a szája.
Mert köszöni jól van, hisz a menyország nem válságos,
Csak az ember hitetlen, és néha kissé álságos.
Mint egy durcás kisgyerek, akinek semmi se jó,
Bár régen nem ér végig felette a takaró.
De nyújtózik tovább, mert kell az az új, hidd el,
Meg az az új kocsi, amit majd a bank visz el.
Ezen a földön, tudod farkas a törvény,
De van egy kéz, ami megtart, ha húzna az örvény.
refr.
Rap2:
Ezen a földön élni, azt hiszem csak úgy érdemes,
Ha beleteszed a szívedet, meg a lelkedet.
Te is tudod, én is tudom, minek ragozzam,
Hisz együtt élünk a földnek nevezett vadonban,
Ahol a lóvé az isten és az Isten csak vendég,
És arra vár, hogy beengedjék.
Övé itt minden, de nem ront be a házba,
Szeretné, ha a szíved érte jönne lázba,
Hogy elmondhassa neked, hogy mennyire szeret,
Meg hogy szívesen végig élné veled az életet,
Ha lehet.
Szerelme szenvedélyes,
Csak a hitünk, na az, ami sekélyes.
refr.
Rap3:
Mondd csak, tudnál-e egy kicsit másként gondolni Rá mától,
Rá, aki szeret téged, és nem is mástól, csak úgy magától.
Elé jönni, és megérezni, milyen az, amikor semmi sem gátol,
Szemébe nézve örülni annak, hogy az Isten többé nem vádol.
Nem tudom, milyen a kép, ami eddig a szívedben ott élt Róla,
És nem tudom, mennyit jelentett neked gyerekként az a hittanóra,
De azt tudom, hogy ennek a dalnak én minden sorát bátran bevállalom,
Mert ma kell az Istenben hinni és nem csak a halálos ágyadon!
refr.