Pintér Béla
zene
Ott fekszik csendben rongyos jászol mélyén.
Szegény kis gyermekként a világ végén.
Ő a nagy Király,
Ő a nagy Király.
Pedig övé a világ gazdagsága,
Jöhetett volna fényes palotába.
Hiszen Ő a nagy Király,
Akit a föld úgy vár: Immánuel.
Értem és érted lett koldus-szegény,
Hogy semmi ne állhasson már közénk.
Isten emberré vált,
Újra él a remény.
Önként elhagyta fényes otthonát,
Hogy magán érezze a föld porát,
Isten emberré vált,
Újra él a remény.
Több ez, mint a nagyvilág gazdagsága,
Mert szíve szívemet magába zárta.
Hiszen Ő a nagy Király,
Ő a nagy Király.