„Senki sem tanítja majd az ő felebarátját és az ő testvérét így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig" (Zsid 8,11).
Aki az ószövetségi időkben meg akarta ismerni Isten akaratát, az általában a törvényre és a prófétákra volt utalva. A keresztyénség azonban nem a felvilágosításon, hanem a kijelentésen alapszik. Vajon neked csupán könyvből szerzett ismereted van Krisztusról? Csak hallomásból ismered Őt valamelyik hűséges szolgája révén? Vagy már közvetlen kapcsolatba kerültél vele? Hitéletünk egyik legértékesebb tényezője az Úrral szoros kapcsolatban élő barátok, akik megosztják velünk azt, amit az Úr nekik megmutatott. Újból és újból szükségünk van figyelmeztetéseikre illetve nyugodt és érett tanácsaikra. De az Újszövetség azt hangsúlyozza, hogy „mindnyájan megismernek engem" (Ef 4,13) - mégpedig pontosabb fordítás szerint: „megismernek önmagukban". Nem bízhatjuk tehát magunkat kizárólag arra a világosságra, ami Isten szent emberein keresztül jut el hozzánk, bármilyen helytálló is az. Az Úr hangjára figyeljünk, és Őt magát kövessük!