„... hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön" (Zsid 12,15).
Az Úr jótetszése hasonlítható egy félénk madárhoz, amelyet be akarsz csalogatni a szobába. Tehetsz, amit csak akarsz, mégsem tudod rávenni, hogy berepüljön. Kivéve, ha saját elhatározásából teszi meg; de azután nagyon résen kell lenned, nehogy újból elszálljon. Mert amilyen nehezen jön be, olyan könnyen távozhat el. Egy kis hanyagság a részünkről, és már ott sincs.
Amikor Isten megáld bennünket, Ő a kezdeményező, és nincs szüksége a mi saját erőlködésünkre. De amikor már kiárasztotta ránk áldását, csekély vigyázatlanság is elég, hogy azt elveszítsük. Isten jótetszése nyugszik például ott, ahol a testvérek egyetértésben élnek, de ott sohasem, ahol viszálykodás uralkodik. Tisztában vagy azzal, milyen veszélyes dolog ellentétben lenned valamelyik tesvéreddel, még ha úgy is tűnik, neked van igazad? Ügyelj nagyon a szavaidra, nehogy eljátsszad az Úr jótetszését, és arra ébredj, hogy elszállt a madár!