„Sőt sokkal inkább: a testnek éppen azok a tagjai szükségesek, amelyek gyengébbeknek látszanak" (1Kor 12,22).
Évekkel ezelőtt egy igen nagy problémával kerültem szembe, és tudtam, hogy egyedül nem találhatok rá megoldást. Akkoriban egy távoleső vidéken hirdettem az Igét, messze voltam Istennek azon szolgáitól, akiknek igeismerete - szerintem - szükséges lett volna a helyes kiút megtalálásához. Volt ott ugyan néhány falusi hívő, de ők még csak kisdedek voltak Krisztusban. Hogyan segíthettek volna ezt a problémát megoldani?
Eközben azonban holtpontra jutottam. Nem maradt más hátra, mint elhívni őket, hogy ezek az „egyszerű" testvérek legyenek segítségemre szorult helyzetemben. Amit lehetett elmondtam, ők imádkoztak, és eközben minden megvilágosodott előttem! Nem volt már szükség magyarázatra. Elintéződött a dolog, mégpedig teljesen, nem volt vele több teendő. Milyen örömmel mutatja meg nekünk Isten, hogy mennyire függünk ezektől a „gyenge tagoktól"!