„Belelőtt a földbe háromszor, azután abbahagyta. Akkor megharagudott rá az Isten embere és mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd!" (2Kir 13,18-19).
Mindig fenyeget minket a veszély, hogy korlátok közé akarjuk szorítani Isten cselekvését. Ma Isten új lehetőségeket készítene nekünk az evangélium munkájában, mi viszont beérjük olyan célok kitűzésével, melyeken hitünknek nem is kell túllépnie. Nem értettük meg az Úr „győzelmi nyilának" repülését. Amikor száz lélek hitre jutása megelégedéssel tölt el bennünket, akkor ez esetleg akadálya annak, hogy ezrével jöjjenek az emberek. Határt szabhat-e az evangélium hirdetésére épített nagy terem a jövendőbeli növekedésnek? Isten kegyelmének körülhatárolása mindig veszélyes. A tőle kapott áldás a még nagyobb áldás felé vezető út egyengetésére, és nem korlátozására való. Nem baj, ha terv szerint dolgozunk, de rázzuk le magunkról a múlt minden béklyóját, és éljünk az állandó várakozás szabadságában, örömében. Az előttünk álló munka mérhetetlenül nagyobb, mint a mögöttünk lévő. Isten olyan áldásokat készít nekünk, melyekre eddig még nem volt példa.