„Mikor rátekintett az ott járó Jézusra, így szólt: Íme az Isten báránya!" (Jn 1,36).
Amikor János először mutatott rá Krisztusra mint Isten Bárányára, hozzátette: „...aki elveszi a világ bűnét" (29. v.), és ezzel megváltói művét hangsúlyozta. Másodszor már egyszerűen csak ezt mondta: „Íme az Isten Báránya!" Itt a hangsúly már nem annyira Krisztus munkájára, inkább személyére tevődött. Az igazi megbecsülés azt jelenti, hogy önmagáért becsülünk valakit, nem pedig azért, amit tett. Így kellene Krisztushoz is járulnunk. Megköszönve ajándékait, ám dicsőítve Őt, önmagáért! Krisztus a keresztfán csodálkozó hálaadást vált ki belőlünk; Krisztus a trónon viszont dicsőítést. Ha azt szemléljük, amit tett, mélységes hála tölt el bennünket, de ha azt nézzük kicsoda, leborulunk és imádjuk Őt.